Hetvenéves érettségi találkozójukat négyesben tartották Békéscsabán

A „Rózsát” ma már Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnáziumnak hívják, és érdekesség, hogy az 1954-ben érettségizett diákok osztályfőnöke, dr. Szeberényi Lajos, a névadó unokaöccse volt. A mostani hetvenéves érettségi találkozón Kucsera Mihály, Jantyik Pál, dr. Szűcs János és Kiss Imre vett részt, ugyanis négyen maradtak az osztályból.

Ifjúsági világbajnokságon védett Kucsera Mihály

Jantyik Pál 56 éve előfizetője a Békés Megyei Hírlapnak, illetve jogelődjének, a Békés Megyei Népújságnak. Minden cikket őriz, amit bármelyik osztálytársáról írt a lap. A legtöbb cikkben Kucsera Mihály szerepelt a Népújságban, 1968-nál korábban is. Futballkapus volt Békéscsabán, majd védett Mezőtúron, Orosházán és Csepelen is pályafutása 1964-es befejezéséig.

– Meglepetésként délelőtt Misihez látogattunk el, hiszen annak is 70 éve, hogy a németországi, ifjúsági világbajnokságon a magyar válogatott egyik kapusa volt – ecsetelte Jantyik Pál, aki maga is futballozott.

– Talán soha nem lettem volna igazolt futballista, ha 1948-ban nem veszik el a földünket, vagyis szebben mondva: a kishaszonbér-szövetkezet nem veszi birtokba hasznosításra a területet – emlékezett Kucsera Mihály. – A jelenlegi Csabaszabadi területén lévő tanyáról – ahol születtem – menni kellett, nagyszüleim csabai házába költöztünk. A csutkából készült játékokat felváltotta a labda, futballoztunk a környékbeli gyerekekkel. Legkisebbként beállítottak a kapuba, ami két levetett ing között volt. Kapusként vigyáznom kellett az ingekre, is, nehogy illetéktelenek elvigyék. A háború utáni ínséges időkben sok mindennek egyből lába kelt.

Hamar kiderült, Kucsera Mihálynak jó a lába és a keze, egyre magasabbra tornázta fel magát a kapus poszton, egyedüli csabaiként tagja volt 1954-ben a németországi ifjúsági labdarúgó-világbajnokságon ötödik helyezett magyar válogatottnak.

– Egy vereséget szenvedtünk, mégpedig a házigazdáktól, de ez elég volt ahhoz, hogy „csak” ötödikek legyünk – mesélte. – Az Észak-Írország elleni, 6:2-re megnyert meccsen védtem, örök emlék, örök élmény marad.

A brindzás haluska nem hiányozhatott a menüből

Jantyik Pál is focizott, mégpedig középpályásként a Békéscsabai Dózsában. Ennek köszönhetően került érettségi után a Békéscsabai Ruhagyárba, ahol kilenc évet húzott le, majd 23 esztendőt a Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben műszaki vezetőként. Szintén ilyen beosztásban dolgozott nyugdíjba vonulásáig a Gyulai Háziipari Szövetkezetben is.

Dr. Szűcs János a miskolci egyetem docense, és még most is tart gyakorlati oktatásokat végzett hallgatóknak. Kiss Imre Szegeden él, öt évig volt az egykori Békés-tarhosi Gyógypedagógiai Iskola igazgatója, pályáját az Oktatási Minisztérium alkalmazásában tanfelügyelőként fejezte be.

Kucsera Mihály kertjéből az öregdiákok útja a békéscsabai Frankó-tanya – Haluskaházba vezetett. Hagyományos haluskaleves, brindzás haluska és mákos tészta mellett idézték fel gyermekkoruk emlékeit, élményeit.

– Jó és megható volt látni, ahogy megfiatalodtak édesapámék, amikor visszacsöppentek gyermekkoruk világába, az akkori ételek ízeibe – mondta Kucsera Mihály lánya, Ildi. – Remélem, még sok éven át találkoznak így együtt, nosztalgiáznak. Számos régi történet ismétlődik, de mindig előkerül egy-egy új sztori is.

Tanáraikról is megemlékeztek a hetvenéves érettségi találkozón

Kucsera Mihály kiemelte, ha semmi nem jön közbe, továbbra is minden évben megadják egymásnak a tiszteletet, és találkoznak Békéscsabán, 1954-es érettségijük apropójából, de ma már leginkább az egymás iránti barátságból, tiszteletből.

A négy öregdiák tanárairól is megemlékezett. Megemlítették többek között dr. Hidasi Lajost, Nyíri Sándort, Vajda Aurélt, Glózik Jánost, Kovács Tibort, Palotás Ádámot és Csák Istvánt. Felidézték azt is, gimnazistaként miért fogadták kitörő örömmel Sztálin halálhírét. Emiatt ugyanis 1953-ban három napig nem kellett iskolába menniük.