A karácsonyi mesék segítenek ráhangolódni az ünnepekre

Az Ollári család minden napja egy mesével ér véget, ezért hagyomány már náluk, hogy az ünnepek előtt elmennek a könyvtárba, ahonnan új történetekkel térnek haza. Ottjártunkkor a negyedikes Milán a gyermekkönyvtár ifjúsági könyvei között válogatott, miközben édesanyja kisebbik fiának, a hétéves Dávidnak választotta ki a karácsonyi mesék közül a legkedvesebbet.

Dézsi-Bereczki Beatrix, a gyermekkönyvtár munkatársa elmondta, még december elején külön polcra gyűjtötték az ünnepi köteteket, megkönnyítve ezzel olvasóiknak a választást.

– Az év legcsodálatosabb ünnepe a karácsony, ezért ebben a témakörben van a legtöbb könyv nálunk. A kisebbek körében Bartos Erika Bogyó és Babóca karácsonya, Tamás Zsuzsa Kicsi Mimi karácsonya, Marék Veronika Kippkopp karácsonya és a Téli mesék a nagy kedvencek. Míg az idősebbeknél Téti István Manfréd és Anton – Téli szünet című könyve, a karácsonyi állatos kötetek és a Jégvarázs a legnépszerűbb – árulta el. Hozzátette, a klasszikus történetetek – mint E. T. A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály, J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek vagy Charles Dickens: Karácsonyi ének című művek – mit sem veszítettek régi fényükből, ma is fontos üzeneteket hordoznak a fiatalok számára, ezért előszeretettel forgatják olvasóik.

A mesék támaszt jelentenek, és a reményt, hogy vannak még csodák, amelyre minden gyermeknek szüksége van. Amint a felnőtt mesélni kezd, megszűnik hallgatójának a külvilág, megelevenedik előtte a történet. Ez éppúgy igaz az ünnepekre, hiszen a papírokra vetett betűk csodálatos világot hozhatnak létre, amit a szenteste meghitt pillanatai tesznek teljessé.

Soós Emőke mesemondó szerint is fontos, hogy kicsik és nagyok ismerjék a karácsonyi meséket, különösen a Kisjézus születésének történetét. Ezért minden évben, ahol lehet, elmeséli A mennybéli történetet, amely a világ teremtését mutatja be úgy, ahogy a régiek gondolták.

– A szálláskeresés, a pásztorjátékok és a betlehemesek szövegkönyvéből állítottam össze egy történetet, amit felfűztem egy szép szálra és dalokkal tettem teljessé. A történet szerint Kisjézus elhozta világunkba a szeretetet, a fényt. Szentestén minden ember kapuján kopogtat a jóság, a szeretet, a kérdés csak az, hogy beengedjük-e. És ha úgy döntünk, hogy ajtót nyitunk neki, akkor minket is átjár majd ez a melegség, amit így már másoknak is átadhatunk – fogalmazott a mesemondó.

Emlékeztetett arra, hogy rengeteg író, költő nyúlt ehhez a történethez, lehet bátran csemegézni közülük a szünetben, arra viszont mindig figyeljünk, hogy hitelesen adjuk át, meséljük el a gyermekeknek.

– Nagy a felelősségünk abban, hogy miként tálaljuk ezt a történetet, hiszen a kultúránk fontos része, amit a mi dolgunk tovább örökíteni. Szerencsés vagyok, hogy a fény meséjét évről évre én is közvetíthetem – zárta gondolatait a mesemondó.

A mese támasz lehet az életben

Soós Emőke mesemondó szerint a mese egy lehetőség az embernek arra, hogy elszakadhasson a hétköznapoktól, a képzelet világába repüljön, ahol bármi megtörténhet.

– Sokan megkérdőjelezik a mesék létjogosultságát, de én hiszem, hogy ma éppúgy működik, mint mikor megíródtak. Ha mélyponton van az ember, és megvan ez a kapaszkodó, akkor könnyebb átvészelni a nehézségeket. Vagyis a mesék útmutatók, iránytűk a számunkra, amik bennünk élnek tovább – emlékeztetett a mesemondó.