Tábornokok, akik a hazáért haltak meg

Diákoknak és a kisváros történelem iránt érdeklődő lakosainak tartott vetítéssel egybekötött előadást kedden a helyi művelődési házban Pintér István történész, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, valamint az első világháború témakörében, fiával, a szintén történész ifj. Pintér Istvánnal már négy könyvet is publikált.

Gajdács Pál

Előadásában a történész-ezredes az 1849 nyarának és őszének legfontosabb hadi eseményeiről, az augusztus 13-ai világosi, ám valójában Nagyszőlősnél történt fegyverletételről, a tábornokok életútjáról, a szabadságharcban betöltött szerepükről beszélt. „Az emlékező város, Arad” címmel szó esett a 25., az 50., a 100., a 125. és a 150. október 6-i évfordulók megemlékezéséről.

– A százötvenedikről nekem is vannak személyes élményeim, felemelő érzés volt jelen lenni – mondta Pintér István.

Ma már egyre inkább köztudott, hogy szabadságharc után a véreskezű Haynau báró vezette megtorlás során az Aradon 1849. október 6-án kivégzett 13 tábornok mellett több katonai vezetőt lőttek főbe, vagy akasztottak fel.

– Elsőként Ormai Norbert honvédezredest, akit már 1849. augusztus 22-én kivégeztetett, de említhetem az október 25-én agyonlőtt Kazinczy Lajos ezredest, vagy az aradi börtönben nyomorúságos körülmények közepette elhunyt Lenkey János honvéd tábornokot is, aki csak azért kerülte el a halálos ítéletet, mert a per során az elmezavar jelei mutatkoztak rajta – beszélt a vértanúkról a történész, aki Görgey Artúr felelősségéről szólva elmondta, hogy nem saját maga döntött a fegyverletételről, hiszen azt előtte megvitatta a haditanács tagjaival és két tiszt kivételével mindenki a megadásra szavazott, de Kossuth Lajos is tudott a tervéről.