Kevésbé ismert pillanatokat elevenítünk fel a forradalmi események hátterében

A nagyobb megyei városokban már októberben is érezhető volt, hogy van valami a levegőben – mondta dr. Erdész Ádám. – A budapesti Petőfi Körről érkeztek a hírek. A tanácskozásokon Békéscsabáról Fekete Pál is részt vett, és be is számolt az ott történtekről. Sőt, ő is szervezett a helyi TIT-ben értelmiségi összejöveteleket, amelyeken a résztvevők számára nagy élményt és mozgósító erőt jelentett, hogy kimondtak olyan dolgokat, amelyek évekig nem hangozhattak el. Kiemelték például, hogy a megelőző években az értelmiség mostoha gyermeke volt a rendszernek. Nyíltan lehetett beszélni, ami várakozást keltett.

Akadtak ösztönös politikai tehetséggel rendelkező emberek is. Békésen Szatmári István tekintélyes kisgazda vezető október 23-án elérkezettnek látta az időt, hogy a tanácstól visszakövetelje a Kisgazdapárt székházát. Mindezt tette akkor, amikor még Budapesten sem történt semmi.

A keddi napon kitört forradalomról bizonytalan hírek érkeztek még aznap a megyébe, különösen mert a Kossuth Rádió még napokig a korábbi hatalom kezében maradt. A biztosabb információk csütörtökön és pénteken érkeztek meg ide, ezeket a híreket az egyetemisták, a vasutasok és a Budapesten dolgozók hozták Dévaványára, Vésztőre, Békéscsabára, Gyulára. A megyeszékhelyen a Fekete Pál körül létrejött csoport, illetve a színészklub mozdult először. Gyulán a Simonyi Imre költő, újságíró körül összeállt csapat, futballisták, gimnazisták értesültek leginkább a meglehetősen hézagosan érkező hírekről.

Simonyinak egyébként ugyancsak jó érzéke volt a politikához. Október 26-án, pénteken bement a tanácsházára, és mint egy költő, egy vátesz elmondta, úgy érzi, hogy lesz valami a városban, és ha szükség lesz rá, otthon megtalálják. A poétának azonban már nem volt alkalma hazamenni, mert több száz fős tömeg verődött össze a városban. Simonyi pedig tüntetéssé formálta a menetet olyan módon, hogy a rendszer áldozatainak egyébként jogos indulatait is kordában tartotta. Éppen ezért elkerülték például a rendőrséget, nehogy vérontás történjen. Később persze eljutottak a szovjet emlékműig, ahol elszavalták a Nemzeti dalt, és néhány radikális fiatalember kezdeményezésére traktort hoztak, majd lezúzták a csillagot. Az este folyamán leszedték a gyűlölt utcanévtáblákat és jelképeket, amelyek a leginkább irritálták az embereket. Kiderült az is, hogy másnap népgyűlés lesz.

A szombati összejövetelen mintegy nyolcezer ember jött össze az akkor 25 ezres városban, még a mellékutcákban is álltak. M. Szabó András javaslatára Nádházi János beszélt, aki a koalíciós időszakban a helyi szociáldemokraták vezetője volt. Beszéde olyan erővel hatott, hogy a tömeget ünnepi hangulatú közösségé formálta, sokak számára évtizedek múlva is az egyik legfelemelőbb és megrendítőbb élménynek számítottak ezek a percek. Békéscsabán hamarabb kialakult a vezérkar Fekete Pál irányításával.

Megtalálták a megfelelő vezetőket

A kisebb településeken nem szombaton, hanem inkább vasárnap rendezték a népgyűléseket, a lelkeket felszabadító összejöveteleket, hiszen oda akkorra jutottak el az információk.

Az 1948-56 közötti időszak, a Rákosi-éra durva elnyomást hozott, a korábbi értékrend azonban részben mégis sértetlen maradt. Megtalálták a jó vezetőket, mindenütt elfogadták a saját követeléseiket, amiben a nemzeti függetlenség, a nyugati típusú szabad választás, a szociális vívmányok és az emberi méltóság, a szabadság követelése egyöntetűen szerepelt.

Dr. Erdész Ádám megerősítette, a társadalom nagy biztonsággal vetette felszínre a megfelelő vezetőket, akik képesek voltak a forrongó tömegek lecsillapítására, a forradalom törvényes keretek közé szorítására. Békéscsabán Fekete Pál, Gyulán Nádházi János, Orosházán Nagy Lajos, Szarvason Szarvasi György, Sarkadon Tanító Árpád vállalta, vitte végig ezt a fontos szerepet.