Reményt és esélyt adtak a vérükkel

Az Ambrus György olimpiai aranyérmes, Venesz-díjas mesterszakács vezette Békés Megyei Culinary Team tagjai immáron ötödször adtak vért az eseményen.

– Az elmúlt években rengeteget kaptunk a megyétől, aminek legalább egy részét szeretnénk viszonozni – nyilatkozta Ambrus György, aki Ambrus György Krisztiánnal, Szokai Imrével, Bondár Lászlóval, Nagy Ákossal, Nagy Mihállyal látogatott el a programra, de segítette őket Duma Annamária és Imre György is. Mint hangsúlyozta, fontos számukra a társadalmi felelősségvállalás; hogy beteg emberek gyógyulásához, műtétjeihez járulhatnak hozzá. A csapat emellett most sem érkezett üres kézzel, a megye tortájának egy kisebb változatát vitték magukkal.

– Sokan dolgoztak azért, hogy a véradás zökkenőmentesen, a legrugalmasabban történjen. Miután a rendezvény pénteken és szombaton zajlott, ők nem lehettek ott a szintén szombaton életre hívott Megyenapon, ahol az ezerszeletes, magunk alkotta akácmézes mákos málnatortát kínáltuk – ecsetelte Ambrus György. – Úgy gondoltuk, meglepjük őket, ezzel is fejet hajtva a munkájuk előtt.

Az egyik legfájóbb, mégis legfelemelőbb Molnár Árpád és felesége, Diana története. A házaspár Budapestről érkezett Békésre, hogy segítsen.

– Saját tragédiánk ébresztett rá minket, hogy milyen hihetetlenül fontos a véradás. Korábban nem voltunk elég érzékenyek erre, éveken át nem adtunk vért – mondta Molnár Árpád. – Fiunknál 21 évesen diagnosztizáltak leukémiát. Addig egészséges, erős egyetemista, sportoló fiatalember volt. Sápadtsága miatt utalták be vérvételre. Úgy éreztem, rám dől a ház, amikor a fiam felhívott, leukémiája van. Végig kísértük másfél éves küzdelmét, de elveszítettük őt. Mindez ráébresztett minket, hogy becsüljük azokat, akik vért adnak.

Felesége, Diana elárulta, megfogalmazódott bennük, hogy küzdeni kell azokért, akiknek még van esélyük. Beszéltek arról is, hogy bár divat bírálni az egészségügyet, ők a Szent László Kórház hematológiai és intenzív osztályán őszintén elkötelezett, fantasztikus szakemberekkel találkoztak az asszisztensektől az orvosokig, akik önzetlenül mindent megtettek a betegekért. A házaspár és további két család – egyikük szintén elveszítette gyermekét – a gyógyszeradagolásban nélkülözhetetlen infúziós pumpákat adományozott a hematológiai osztálynak. Ők ketten pedig szombaton Budapestről Békésre autóztak, hogy vért adjanak, mert látták, mekkora szükség van erre. Árpád egyébként korábban többször rosszul lett a véradástól, most mégis jött, mert segíteni akart, és segített is.

Emlékfa, sorsok, történetek

Barta István Zoltán, a Madzagfalvi Véradás főszervezője, a rendező Magyar Vöröskereszt Békés megyei alelnöke fát ültetett a véradók és a Molnár család tiszteletére is, nem messze a református templomtól. A Madzagfalvi Napokon erre külön lehetőséget biztosítottak.

– Nem tudjuk eléggé megköszönni azoknak, akik önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül segítenek. Ez egy gesztus csak, de hiszem, hogy talán méltó tisztelgés előttük. A Molnár-fa pedig emlék és a jövőbe vetett hit szimbóluma is egyszerre.

Barta István Zoltán elárulta, a véradók mindegyikének különleges személyes története van, de egyvalami közös bennük, a segíteni akarás. Volt leendő férj és feleség vért adni. Nagyon érdekes, hogy pénteken ugyanezt tette apa, fia és az akkor még leendő após. Az esküvőt szombaton tartották, mégis szakítottak időt, hogy ott legyenek a programon. Egy sürgős műtéthez pedig még péntek este vérre volt szükség, az operáció után a beteg hozzátartozója hívta Barta István Zoltánt, hogy köszönetet mondjon.