Ma már együtt oktat mester és tanítvány

A két zongoraművész csabai kurzusára ezúttal is a világ minden tájáról, többek közt Németországból, Svájcból, Szerbiából, Spanyolországból, Japánból, és Mexikóból, érkeztek egyetemi hallgatók és ifjú művészek. A kurzust a hagyományok szerint ismét a Nyárvégi Hangkavalkád Fesztivállal zárják majd a zeneiskola Bartók termében, melynek keretében pénteken 19 órakor Gulyás Márta és vendégei Brahms-estjét, szombaton 19 órakor Luis Ferdanado Pérez zongoraestjét élvezheti majd a közönség.

Gulyás Márta kérdésünkre elmondta, nem emlékszik olyan pillanatra az életéből, amelyben ne lett volna jelen a zene. Édesanyja egykoron zongorázni tanult, ezért otthonukban is helyet kapott egy billentyűs hangszer. Emlékei szerint szinte minden idejét a hangszer körül töltötte, és gyakran kérte, hogy üssenek le neki egy-egy hangot, majd rövidesen azt vették észre, hogy egytől-egyig meg is tudja nevezni azokat, mivel abszolút hallása van. Minderre három éves kora környékén jöttek rá, ötévesen már tanárt is fogadtak mellé. Rövidesen beíratták a gyulai zeneiskolába is, ahol Széll Mariann kezdte el tanítani elméletre és gyakorlatra egyaránt.

Később Budapestre költözött, majd beindult a nemzetközi karrierje is. Madridba került, ahol pályázat útján elnyert egy állást, így lett a Madridi Reina Sofia Nemzetközi Zenei Főiskola kamarazenei professzora. Itt találkozott Luis Ferdanado Pérezzel, aki először tanítványa volt, majd különös tehetségére felfigyelve tanársegédének kérte fel, ezt követően pedig együtt tartották eleinte Keszthelyen, majd Békéscsabán a fent említett mesterkurzust.

Utóbbiról elmondta, jó hangulata és zökkenőmentes működése Dr. Császár Zsuzsanna Viktória zongoraművész, tanszékvezető professzornak és Kovács Judit zongoraművész-tanárnak köszönhető, akik minden alkalommal tökéletes feltételeket teremtenek számukra a Bartók Béla Művészeti Szakközépiskolában.

Luis Fernando Pérez beszámolójából kiderült, emlékei szerint már kisgyermekkorában nyilvánvalóvá vált szülei számára, hogy zenei tehetség, így nyolcéves korában már beíratták a madridi konzervatóriumba. Ugyan először hegedűs akart lenni, majd mégis inkább zongorista édesapja nyomdokaiba lépett, akitől egykor az első leckéit is kapta.

Továbbá imponált számára a nagy hangszer, és végleg bele is szeretett, amikor az első zongoraszólót meghallgatta. Tanulmányi ideje alatt a Sofia zenei főiskolán kiváló oktatásban volt része, ahol elsajátíthatta a zenei alapokat, majd sorra kapta a koncertfelkéréseket is. Nagy elismerésnek tartja, hogy a legtöbb helyre újra meg újra visszahívják.

A zongorajátéka során igyekszik mindig úgy átadni, közvetíteni a zene mondanivalóját, hogy az megindítsa a közönséget. Nagy a felelősségérzete ilyenkor, mivel azt szeretné, hogy azok, akik hallgatják a játékát, megértsék annak üzenetét. Azeneszerzőket tekintve „mindenevőnek” vallja magát.

Magyarországról és Békés megyéről elmondta, már nagyon sok barátja van itt, hiszen rendszeresen, közel húsz éve jár vissza, és az első, számára meghatározó tanári élménye is ide kötődik, amikor Gulyás Márta mellett adhatott órákat. Továbbá itt játszott együtt a Bartók vonósnégyessel és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral is, melyekre szép élményként tekint vissza. Békéscsabát egy kedves, nyugodt városnak tartja, ahová mindig örömmel tér vissza – árulta el hírportálunknak.