Angóra nyúl gyapjából készít fonalat

2005-ben költöztek tanyára, ám a nyulak később érkeztek. Zahoránné Ágnes hat éve döntött az angóra tenyésztése mellett, amikor is elsajátította a fonás tudományát. Ekkor elevenedtek fel benne a gyermekkori emlékek abból az időből, amikor még szinte minden háznál tartottak a fajtából. Az asszony először egészen Németországig, majd Csehországig utazott az első példányokért, mivel tudomása szerint a hazai állományt az 1990-es évek végén felszámolták.

Jelenleg alig több mint harminc hatalmas angóra él a Zahorántanyán. Az állatok gondozása, ellátása rendkívüli odafigyelést igényel napi szinten.

– Az angóra nyúl gyapja akkor értékes, ha az szép tiszta marad. Ennek a folyamata már az egészséges takarmányozással kezdődik, amibe a megfelelő táp és széna mellett a jó minőségű ivóvíz is beletartozik. A nyulat kicsi korától kezdve szinte naponta kell fésülni, a helyét mindennap kitakarítani – avat be a részletekbe Zahoránné Ágnes.

Hozzáteszi, nem szükséges bent tartani az állatokat, a tanyán is ridegtartásban vannak, ám ha nagyon lehűl a hőmérséklet, akkor zárt helyet biztosítanak a jószágoknak, illetve – mint kiderül – télen mindenképp érdemes szalmát tenni alájuk, ugyanis a pára lecsapódik a bundájukon, amitől a hófehér gyapjú beszennyeződhet.

– Egy nyúl átfésülése, ha kiskorától kezdve hozzászoktattuk, illetve csomómentesen tartottuk a bundáját, nem vesz igénybe több időt pár percnél. Aztán a gyapjút rendszeresen lenyírom. Nyáron lehet egészen rövidre, télen viszont olyan 1,5-2 centimétert érdemes meghagyni, hogy meg ne fázzanak az egyébként is kényes nyulak – hangsúlyozta Zahoránné Ágnes. Aztán 3-4 hónapig újra jöhet a fésülős időszak, ugyanis ennyi idő kell, hogy újra kinőjön a nyúl szőre. Egy évben így háromszor-négyszer lehet megnyírni a kisállatokat. Zahoránné Ágnes ollóval, tincsenként nyírja a nyulakat. Azt mondja, ha jó az állat gyapjútermelése, akkor körülbelül annyit hoz, mint egy birka gyapja. Ez nagyjából 2-2,5 kilogramm gyapjút jelent nyulanként.

Az asszony saját maga fonja a gyapjút, amelyből lehet szőni, kötni, horgolni is. Az így elkészült holmik nemcsak szemet gyönyörködtetőek és puhák, de négyszer jobban tartják a meleget, mint a birkagyapjúból készült társaik.

Zahoránné Ágnes saját maga gondozza a nyulakat, így nem sok ideje marad arra, hogy nekiálljon kézimunkázni, de egyedi kérésre készített már sálat, sapkát és kesztyűt is az angórák gyapjából.

– Az angóra nyulak nevelésénél nagyon fontos a megelőzés, hiszen igen kényes állatról van szó. Ez abban mutatkozik meg, hogy az állaton nem látszik, ha beteg, ezért sokszor késői lehet a kezelése – fogalmazott Zahoránné Ágnes.

Hírportálunk érdeklődésére hozzátette, ma már inkább az a jellemző, hogy hobbiszinten tartják ezeket az állatokat, de régen a húsukért is tenyésztették. Zahoránéknál elképzelhetetlen, hogy a fazékban kötne ki valamelyik tapsifüles, mert a családban annyira megkedvelték a pihe-puha bundás állatokat, hogy viszonylag rövidke, négyéves életük alatt nem bántják őket.

Az asszony az angóra nyulak gyapját és az abból saját kezűleg font fonalat többnyire eladja, mellyel mindig nagy sikere van a hobbi- és a hivatásos kötők körében. A nyulakat kiállításra is szokta vinni. Az egyik ilyen hazai megmérettetésen az osztrák bíráló különdíját is elnyerte, mellyel együtt meghívást kapott egy ausztriai versenyre is.