Ha van bolt, nincs szükség közösségi házra Nagygyantén

Kevés település büszkélkedhet olyan remek állapotban lévő utakkal, mint a Mezőgyánhoz tartozó Nagygyanté. Ugyanis pár éve egy több milliárd forintos beruházás részeként rendbe tették a településrészen átvezető közutakat, illetve azt a forgalmas csomópontot, ahonnan Mezőgyán és Geszt, Zsadány, valamint Sarkadkeresztúr felé vezet az út. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a településrész belső úthálózata, járdái továbbra is felújításra szorulnak.

Noha a külső szemlélő számára nem tűnik vészesnek a helyzet, a helyiek elmondása szerint gaztenger hullámai csaptak össze Nagygyanté felett. Fontos megjegyezni, hogy az itt élők olyan területek miatt is panaszkodnak, amiket jogszabály szerint amúgy nekik kellene rendben tartani. Lehet, hogy hozzászoktak a jóhoz, mivel korábban az önkormányzat helyettük is kaszált, és mivel most nincs a községnek rá kapacitása, a nagygyantéiak rosszként festik le a helyzetet.

Az utak által határolt, Nagygyanté közepének mondható háromszög idilli képest fest. Bár a traktorok olyan hangot adnak, mintha az ufók kívánnának leszállni, a jelentős forgalom ellenére csendesnek mondható a park. Pihenni vágyókra várnak a fák alatt, árnyékban meghúzódó padok.

A képen csak egy – valaha volt – játszótéri elem ront: mivel a hintákat leszerelték róla, senki sem fog ott játszani. Igazából nincs is, aki játsszon.

A helyiek azt mondták, alig van gyerek Nagygyantén.

– A legtöbben 60 év felettiek, alig akad gyerek, ezért pelenkát, bébiételt nem is tartok – mondta a retró hangulatot idéző, csak délelőttönként nyitva lévő üzletben a fehér köpenyt viselő boltos, Tárnok Ferencné Judith. A boltban minden van, ami szemnek, szájnak ingere, szépen ki van írva, hogy hol találhatók a vegyi áruk, a pékáruk, a konzervek, a tésztafélék. Nagygyantén nincs szükség közösségi házra – a bolt tölti be ezt a funkciót, szinte mindenki betér oda ilyen-olyan időközönként.

– Lehet, hogy hivatalosan több mint 120-an vannak bejelentve Nagygyantéra, a számításaim szerint alig élnek itt 90-nél többen – folytatta Judith, aki vagy 20 éve jár át Gesztről, hogy üzemeltesse a boltot. Akadnak, akik eljárnak más településre bevásárolni, s vannak, akik a mozgóboltokból szerzik be a betevőt, tehát az üzlet kell is, meg nem is. Az ugyanakkor biztos: ha bezárna, nagy visszhangot váltana ki. A boltos kiemelte: szeret Nagygyantén dolgozni, minden reggel örömmel kel útra.

– Nagygyanté nagyon jó helyen van, jelentős az átmenő forgalom, itt jönnek a buszok Békéscsaba, Debrecen, Miskolc felől és felé – sorolta Judith a településrész pozitívumait. Az üzletbe betérő Irénke néni – aki vitt mindent, a kenyértől a túróig – inkább a negatívumokra helyezte a hangsúlyt: a fiatalok elmennek, rengeteg az eladó ház. És régen olyan volt Nagygyanté, mint egy nagy család, mindenki segített a másiknak – úgy gondolja, mára ez nem jellemző.

Török kardok

Nagygyanté közigazgatási szempontból a tőle 6–7 kilométerre lévő Mezőgyánhoz tartozik. Miután a gyulai vár török kézre került, a település határában is volt ütközet. Az 1870-es években a Mezőgyán és Gyanté-puszta közötti, Csapás-ér melletti gátépítési munkálatok során török kardokat és lószerszámokat találtak.

– Libatépés van – mondta Judith a következő vásárló, Teri néni kérdésére, aki erre úgy válaszolt: ő meg embert tépne. Ő is panaszkodott, hogy régen összetartóbb volt a közösség, majd szólt a magas fűről és a járdákról, szerinte ezen a téren lenne leginkább tennivaló.

– Itt születtem, azért szeretek itt élni. Nekem nem hiányzik semmi sem. Ha egészség van, akkor van minden – mondta egy következő vevő, aki poénkodás közben egy zacskóba pakolta a krumplit és a vöröshagymát. A vicceire mindig csak annyit mondtak a boltban lévő asszonyok: Jóska!

Fiatalos lendülettel tért be a boltba Anita. Szerinte Nagygyanté pozitívuma, hogy csendes, hogy jó a közbiztonsága, nem kell tartani a bűnözőktől, és neki a munkahelye is helyben van, tehát emiatt sem kell keseregnie, keresgélnie. Ha valamit intézniük kell, ha valamire sürgősen szükségük van vagy probléma adódik, akkor autóba tudnak ülni – tehát nem jelent nekik gondot, hogy helyben nem sok mindent lehet elintézni.

A beszélgetés során kiderült, hogy a nagygyantéi férfiak tudnak, tudhatnak valamit. Ugyanis Irénke néni, Teri néni és Anita is azt mondta: azért szeret Nagygyantén élni, mert a férje ide köti, ide jött férjhez. Az idősek a ’60-as évek elején kerültek a településre, de a fiatalasszony is már vagy 16 éve költözött Nagygyantéra. Majd azzal zárták: összességében elégedettek a településsel, jó emberek azok, akik Nagygyantén élnek. Csak az a probléma, hogy egyre kevesebben vannak.

Figyelnek a közterületekre

– Az önkormányzat a lehetőségeihez mérten figyel nemcsak Mezőgyán, hanem a hozzá tartozó Nagygyanté közterületeinek gondozottságára is – emelte ki Dani Attila polgármester, hozzáfűzve, hogy igyekeznek minél gyakrabban kaszálni a magas füvet és javítani a megromlott állapotban lévő járdaszakaszokat, a közfoglalkoztatási projekt részeként. Szólt arról is, hogy az utóbbi időszakban több közfoglalkoztatott munkát kapott a versenyszférában, és emiatt, a magasabb jövedelem reményében távozott a programból. Tehát kevesebb azon hadra fogható emberek száma, akik révén rendben lehet tartani a közterületeket.