Amerikai régészeket hozott Békés megyébe

– Érthető, hogy Békés megyei­ként a Körös-vidék őskorának történetét kutatja. De hogyan kerültek képbe az amerikaiak?

– 1998-ban találkoztam ­Békéscsabán William A. ­Parkinsonnal, Billel, aki a Körösök vidékéről gyűjtött anyagot a doktori disszertációjához. Én akkoriban a Munkácsy ­Mihály Múzeumban dolgoztam. Az első este elmentünk a csabai Borozóba, majd a ­legendás Ifi Casinóba. ­Néhány ­pálinka után rögtön barátságot kötöttünk, és hajnalban egy söralátét hátuljára­ skicceltük fel az ötéves tervünket, amit meg is valósítottunk.

– Ennek az estének az eredménye a húsz éve tartó kutatási programásatás?

– Lényegében igen. Még ­abban az évben létrehoztuk az azóta már nemzetközivé vált Körös Regionális Régészeti Programot, melynek keretében a Körös-vidék őskori­ történetének különféle aspektusait kutatjuk. A jelenlegi ­fázisban arra vagyunk kíváncsiak, miként alakultak ki az első városszerű ­települések. Ezt a kérdést különösen ­fontossá teszi az, hogy jelenleg a Föld lakosságának több mint ötven százaléka városokban él. Sokat tanulhatunk az egy­kori társadalmak sikereiből és kudarcaiból.

– Mint említettük, nemzetközi a munka. Kikből áll a csapat?

– Huszadik éve vezetjük Billel a kutatásokat. Ez idő alatt rengetegen fordultak meg az ásatásokon, de kialakult egy törzsgárda is. Jellemzően magyar és amerikai szakemberekkel, régészhallgatókkal és a projektet számos módon támogató Munkácsy Mihály Múzeum gárdájával működünk együtt. Nagy büszkeségünk, hogy az évek alatt sikerült elindítani a következő generációt is. Több egykori diákunk már önálló projektet vezet, szintén a Körös-vidéken. Felnőttek a „gyerekek”, most várjuk az „unokákat”.

– Az efféle ásatássorozat elég drága mulatság. Hogyan tudják finanszírozni a projektet?

– Magyarországon lehetetlen támogatást találni hasonló léptékű, hosszú távú régészeti­ projektekre, ezért jellemzően amerikai forrásokból, ­különböző pályázatokból tudjuk végezni a munkánkat. Egyébként Európában is egyedülálló, hogy egy adott régióra koncentráltan ilyen jelentős számú régészeti program egy időben fusson. Ez a tény is segít minket abban, hogy sikerrel pályázhassunk a folytatásra.

– Lényegében évente visszajárnak néhány hétre, ha jól értem.

– Pontosan. A terepmunkát pedig az adatfeldolgozás és az eredmények közlése követi. Sok lelőhelyet vizsgáltunk az elmúlt két évtizedben. Ásatásokat végeztünk Vésztőn, Körösladányban, Szeghalmon. Jelenleg is az utóbbi térségben vagyunk. Egész pontosan Szeghalom-Kovácshalmon dolgozunk egy 7000 éves, több ezer ember lakta település kutatásán.

– Kimeríthetetlennek tűnik a téma. Mit gondol, meddig tarthat a kutatássorozat?

– Ugyan 20 évvel ezelőtthöz képest kevesebb a haj, makacsabb a derék és nyűgösebbek a reggelek, de az energiánk továbbra is kitart, így akár még évtizedekig. Mindig tudunk olyan kutatandó problémát találni, amely megoldására alkalmas a Körös-vidék régészeti hagyatéka. 2019-ben belekezdünk egy új, többéves kutatási fázisba, melynek során két, 3000 év elválasztotta időszak, az újkőkor és a bronzkor városszerű településeinek összehasonlító vizsgálatára fókuszálunk majd. De természetesen Billel már dolgozunk az azt követő ötéves tervünk összeállításán is.

– A temperamentumából ítélve mindig talál magának feladatot. Min dolgozik a Körös Regionális Régészeti Program mellett?

– Összesen tizenegy délkelet-európai ország bevonásával szervezünk egy tárlatot, mely a társadalmi státuszok kialakulását és megnyilvánulási formáit mutatja be a kezdetektől az első királyságok megjelenéséig. Az anyag várhatóan 2021-ben látható majd Chicagóban, de tárgyalunk egy európai megjelenésről is. Mindeközben bekerültem egy, a II. világháborúban eltűnt amerikai katonákat felkutató projektbe is, mely keretében legutóbb a Fülöp-szigeteken jártunk és egy repülőgép roncsait vizsgáltuk a dzsungelben. Emellett, amikor az időm engedi vendégprofesszorként a University of Illinois at ­Chicagón tartok kurzusokat.