Harminchárom éve a kormánykeréknél

Idén ünnepli hetvenedik születésnapját a szarvasi hajóskapitány, aki 33 éve, nem mindennapi idegenvezetéssel kísérve lebegteti a Holt-Körös vizét szelő hajóján a városba érkező turistákat. Demeter István élete mindig is a víz körül forgott. Karrierje tengerészként indult és bár néha más vizekre evezett, végül mégis a hajózás mellett kötött ki.

Balázs Anett

Huszonhárom hajója volt világszerte egykor a magyar hajózási társaságnak, ahol Demeter István tengerészként szolgált. Útjai többsége a Közel-Keletre vitte, kirándulókat szállított a világ nagy sós vizein. Azt megelőzően a Honvéd Folyami Flottillánál aknaszedő hajókon teljesített szolgálatot.

– A 35 ezerből mindössze 20 főt vettek fel, amikor jómagam is tengerésznek jelentkeztem. Sok fiatalnak vonzó volt az átlag feletti bérezés és a csavargás lehetősége. Azoknak volt esélyük, akik szakmailag jól teljesítettek vagy volt egy kis hátszelük. Nálam mindkét tényező megvolt – emlékezett vissza Demeter István.

A Közel-Keleten eltöltött tengerészévek után kis kihagyással, 33 éve tért vissza a hajó kormánykerekéhez, melyet azóta sem engedett el.

– Kezdetben egy motorcsónakkal szállítottam a városba látogató turistákat. Mikor egy buszos csoport érkezett, beláttam, kell valami nagyobb jármű. Keresztapámmal – aki szintén hajózási szakember volt – indultunk hajót nézni, ennek az eredménye lett a Katalin II., amely korábban egy dunai átkelőhajó volt, és Tapolca névre hallgatott – mondta a hajóskapitány. Hozzátette, az első években még nem látszott beigazolódni a befektetés, ám aztán az évek alatt annyi érdeklődő lett, hogy a hajózási szezon cirka 33 éve alatt nem volt olyan nap, hogy ne szállt volna vízre.

Miközben hajót vezet, Demeter István viccekkel szórakoztatja utasait, akiket érdekes helyi tudnivalókkal is felvértez. Sokan nem is gondolnák, milyen felelősségteljes hivatás ez, hiszen a holtágon számos fürdőző, sportoló van jelen, így az utasok szórakoztatása mellett mások testi épségére is figyelnie kell.

Demeter István a Katalin II-vel szeli a vizet

– A nagy Magyarország mértani közepénél állítottam le a hajót. Miközben a tőlünk jobbra lévő emlékműről tartottam idegenvezetést, balról, a fák alól egy strandoló úszott a hajó elé. Mikor elindítottam, valahogy kibújt alóla. Csak azt vettem észre, hogy egy kéz kaparássza a hajó oldalát. Jesszusom, egy fuldokló gondoltam. Ketten kiemelték a partra a láb nélküli férfit, akiről kiderült, rokkant létére ittasan ment a vízbe, de végül nem lett baja. Ez hajmeresztő volt – idézte fel Demeter István.

Mindig is a víz volt a mindene
Demeter István negyedik osztályos volt, amikor hajómodellező szakkörbe kezdett járni, hetedik osztályos korában a szarvasi MEDOSZ úszója lett. Gimnáziumi évei után sportcélú hajóvezetői igazolványt szerzett. Katonaidejét a budapesti Honvéd Folyami Flottillánál töltötte. A végzett hajógépész tengerészként bejárta a fél világot. A víz, a hajózás az élete szerelme. A Haltenyésztési Kutató Intézetben dolgozott gépészként, a vízellátás volt a fő feladata. 1978-ban megnősült, három lánya született. 1986-tól a szarvasi Körös-holtágon kezdett vállalkozásba, először motorcsónakkal, majd a 11 tonnás Katalin II. hajóval. Két lánya sportcélú, illetve motorcsónak-vezetői képesítést szerzett, egyikőjük pedig megszerezte a hajóvezetői és üzemeltető vizsgát is. Nyugdíjasként, 70 évesen még dolgozik.