Emlékérmet kapott Dézsi János könyvtárigazgató

– Olvasni mindig is szerettem, de sokáig eszembe sem jutott, hogy könyvtáros legyek – mesélte Dézsi János. – A Rózsa Ferenc Gimnáziumban is elsősorban történelemből és földrajzból voltam erős, tanáraim is javasolták, hogy ezt a két tantárgyat válasszam a továbbtanulásom során. Két barátommal végül mégis úgy döntöttünk, hogy magyar–történelem szakra felvételizünk, amiből végül magyar nyelv és irodalom tanári, illetve könyvtárszak lett.

– Ahogy elkezdtem tanulni a könyvtárosi ismereteket, megszerettem a hivatást, miközben nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem szeretnék tanítani. A diploma megszerzését, majd néhány állásinterjút követően 1994 szeptember 1-én álltam munkába a gyulai könyvtárban, és azóta is itt dolgozom.

– Kíváncsiak lennénk, hogy melyik a kedvenc könyve.

– Kedvencem több is akad, de legszívesebben talán Francis Carsac A sehollakók című regényét ajánlom. A történet röviden: egy francia kisváros melletti tisztáson különös, zöld bőrű, emberszerű lények vezette űrhajó landol. Clair doktor a segítségükre siet, mert a földi támaszpontok megsebesítették őket és űrhajójukat. Hálából magukkal viszik az Ellára, a béke és a szabadság bolygójára, ahol egyenrangú társként fogadják. Később együtt harcolnak az emberiséget fenyegető Mislixek támadásai ellen.

– Talán közhelyes felvetés, de napjainkban az okostelefonok, a tabletek, a Facebook viszi a prímet. Népszerűsíthető-e ebben a helyzetben az olvasás?

– Önmagában nem az olvasást kell népszerűsíteni, hiszen az emberek és a fiatalok is sokat olvasnak, például a Facebookon is. Az információszerzésnek még mindig az olvasás a leghatékonyabb módja, ugyanakkor a szövegértési képességekkel komoly gondok vannak. S bár az internet fölénye elvitathatatlan, valamennyi tudást nem lehet csak ott megszerezni. Vannak dolgok, amelyek könyvekben, könyvtárakban érhetők el. Nagyon fontos, hogy ezt elmondjuk az érdeklődőknek. Nem mellesleg a könyvtári ellátás egy kormányzatilag finanszírozott szolgáltatás.

– Néhány éve, amikor még egy-egy könyv átlagára 1800 forint volt, kiszámoltuk, hogy összesen 120 millió forint maradt a látogatóink zsebében azzal, hogy kölcsönözték, és nem megvették a könyvet. Persze a helyzet nem egyszerű. Idén szeptemberben lesz huszonöt éve, hogy itt dolgozom. Negyedszázada még sokkal kisebb spektruma volt a szórakozásnak, mint most. Nem nagyon voltak kereskedelmi csatornák, és az orvosi várókban sem nyomogatta tíz emberből legalább öt a telefonját, miközben várakozott, hanem olvasott. Van feladatunk bőven.

– Egyébként mennyi könyvet kölcsönöznek ki egy évben önöknél?

– Tavaly több mint 63 ezer könyvet és régebbi folyóiratot kölcsönöztek ki olvasóink nálunk és fiókkönyvtárainkban. Olvasóink száma 4500-5000 körül mozog, bár ebben szerepelnek azok a regisztrált turisták is, akik betérnek hozzánk.

– S az igaz, hogy az irodalommal, a könyvekkel foglalkozó gyulaiak nagyon szeretnek horgászni?

– Nekem személy szerint a kedvenc hobbim, és van egy emlékem, amikor a pecázásból hazafelé indulva megálltam az egyik horgászhelyen. Kiss László és Szabó Tibor Benjamin írókkal, valamint Kiss Ottó költővel találkoztam, s odavárták Elek Tibor irodalomtörténészt is. Jó kis csapat gyűlt össze. Én egyébként napkelte környékén járok ki horgászni a Körösre, s általában reggel 8-9 óráig vagyok kint.

Az intézmény reagál a kor kihívásaira

Dézsi János 1994-től dolgozik a gyulai könyvtárban, amelynek 2010 óta az igazgatója. Több helyi kezdeményezés fűződik a nevéhez, elég csak a Világjáró gyulaiak programsorozatra gondolni. Munkája nagyban hozzájárult, hogy a könyvtár egy nyitott, a kor kihívásaira reagáló intézménnyé váljon. Számos pályázati programot vezényelt le. Tervei közé tartozik az állomány további digitalizálása és az ahhoz tartozó hozzáférés biztosítása, a Gyula Televízió-archívum e-könyvtári rögzítését elkezdték már, Gyula nevezetességeit is felvitték internetes felületre, és fontos célja, hogy a bibliotéka „Minősített könyvtár” lehessen.