Fél évszázadon át tett a cigányságért Zsigmond Károly

– Mikor, hogyan kapcsolódott be a társadalmi, politikai közéletbe?

– Huszonhét éves koromban, 1961-ben kezdtem el foglalkozni­ komolyabban azzal, hogy miként és hogyan tudnék tenni a helyi cigányságért. Ekkoriban írástudatlan felnőtteket készítettem fel az általános iskola követelményeinek teljesítésére, és fiók­könyvtárat vezettem a sós­sziki cigánytelepen. Később bekapcsolódtam a helyi cigánytelep felszámolási munkálataiba, valamint a Hazafias Népfront cigány tagozatának munkájába, ahol titkári funkciót töltöttem be. Felkértek a megyei cigány koordinációs bizottság munkájának segítésére is. Ezekben a szervezetekben megismerhettem a megye, illetve az ország cigány lakosainak helyzetét. Ekkor tudatosodott bennem, hogy szervezetten kell tenni a cigányság élethelyzetének javításáért.

– Mi történt, mi követte a felismerést?

– Több szervezetet, egyesületet is alakítottam, illetve részt vettem a munkájukban. Megalakítottam a Dobozi Cigánylakosok Egyesületét, és elnöke lettem a Békés Megyei Cigánylakosok Egyesületének, majd több mint 15 esztendeig ­Doboz Nagyközség Önkormányzatának települési képviselője voltam. Vezetésemmel alakult meg a Dobozi Cigány Kisebbségi Önkormányzat, melynek elnöki teendőit egy évtizeden keresztül végeztem.

– …és megyei, sőt, országos szervezetekben is jelen volt…

– Igen, több éven át dolgoztam az Országos Cigány Önkormányzat Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának elnökeként. De a Békés Megyei ­Cigány Önkormányzat és az Országos Roma Önkormányzat képviselője is voltam. Jelenleg a Dobozi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese vagyok.

– Ki támogatta, segítette a hosszú évek alatt?

– Közéleti szerepvállalásomat nagyban segítette a családom. Elsősorban feleségem, Komlósi Julianna, akivel 1963-ban kötöttem házasságot, és biztos hátteret nyújtott, valamint áldozatos munkával, nagy szeretettel nevelte gyermekeinket. Házasságunkból három fiú- és egy lánygyermekünk született. Mindannyian felnőttkorúak, és felelős beosztásban dolgoznak. Köszönettel tartozom nekik, hiszen megálltak a saját lábukon, a példás magatartást és a tanulást tartották szem előtt életük során. Családunk összetartó, nagy szeretetben él, és ennek részesei az unokák is.

– Amikor visszatekint, mit gondol, sikerült elérni az önmaga által kitűzött célokat?

– Azt gondolom, hosszú és küzdelmes utat jártam be, de megérte. Megérte, mert egy olyan társadalmi réteget képviseltem hosszú éveken át, melynek szüksége van az iránymutatásra, a jogvédelemre. Felfogásom szerint a cigányság csak a tanulás révén emelkedhet feljebb, a jelenlegi helyzetből csak ez jelentheti a kitörést. Örülök, amikor látom, hogy reggelente a cigány gyermekek óvodába, iskolába mennek, és hallom a hírekben, hogy egyre többen szakmunkás, főiskolai, egyetemi végzettséget szereznek. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem volt hiábavaló az én munkám sem. Megérte.

Idősebb Zsigmond Károly életútja

Dobozon, a sóssziki cigánytelepen született 1944-ben. Szülei négyéves korában elváltak, ­neveltetéséről apai nagymamája gondoskodott. Általános iskolai tanulmányait Dobozon, majd a középiskolát esti és levelező tagozaton Békéscsabán­, felsőfokú tanulmányait a megyeszékhelyen és Budapesten­ végezte. 1961-től 1964-ig a Dobozi Petőfi Termelőszövetkezetnél, majd egészen 1989-ig a Békéscsabai Volán vállalatnál dolgozott. 1989-től 2004-ig, nyugdíjba vonulásáig, Doboz nagyközség önkormányzatánál alkalmazták több pozícióban. Munkáját Kiváló Dolgozó kitüntetéssel ismerték el három alkalommal. A Békés Megyei Közgyűlés ugyanennyiszer tüntette ki a cigány lakosokért tett erőfeszítéseiért. A Békés Megyei Cigány Önkormányzat arany pecsétgyűrűvel ismerte el közösségi munkáját, ezenkívül a Doboz Nagyközségért emlékérmet is átvehette a település első emberétől.