NOE-díjjal ismerték el a csabai édesanya áldozatos munkáját

– A Békéscsaba Városi Nagycsaládosok Egyesülete szíve és motorja. Mesélne a kezdetekről?

– Tizenhét éve pár családdal összefogva Mezőmegyerre mentünk, hogy belépjünk az akkori, VII. Kerületi Nagycsaládosok Egyesületéhez. Arra gondoltam, ha más nem, akkor egy mikuláscsomaggal több lesz a gyerekeknek. Aztán hamar rájöttünk, hogy az egyesület mi magunk vagyunk, egy közösség, ahol a felmerülő igényekhez igazodnak az általunk életre hívott programok. Éppen ezért az egyesület alapszabályában egyetlen cél van megjelölve: a nagycsaládosok egymást ismerő és segítő közösséggé formálása. Ezt az irányvonalat követjük a mai napig.

– Milyen programokat nyújt az egyesület a tagoknak?

– Évente harminc programot szervezünk. Hagyományosan nyílt, bárki által látogatható rendezvényeink a húsvéti, adventi és karácsonyváró játszóházaink, illetve a tökfaragás októberben. Figyelünk tagjaink egészségére, sokat sportolunk, korcsolyázunk, kerékpározunk, gyalogolunk, úszunk, kenuzunk és kampányszerű szűrőprogramokon veszünk részt együtt. Emellett sokféle kézműves technikát kipróbáltunk már foglalkozásainkon. Papírmaséból egész falut készítettünk, amit a főtéren, az egészségutcánkon már sokan láthattak. Kézzel varrva, filc anyagból manópiac is készült a kezünk alatt, gyártottuk a sütiket, termeltük a zöldségeket, a gyümölcsöket, hogy a piac kicsi standjai megteljenek. Évente többször táborozunk, kirándulunk, mindig próbáljuk feltérképezni Békés megye értékeit. Közösen járunk moziba, színházba, kulturális eseményekre.

– Mondhatni végtelen a lehetőségek tárháza. Hogyan születnek ezek a közös programok?

– Általában kíváncsiságból, például egyszer beszélgettem egy kedves barátommal, aki siklóernyőzik. Érdekes, ismeretlen dolgokról mesélt, és addig-addig csavartuk a szót, hogy márciusban egy remek napot töltöttünk el a családokkal a repülőtéren. Mindenhová elkalauzoltak minket a Békéscsabai Siklóernyős Klub tagjai, sárkányrepülők, siklóernyők, vitorlázók, kisgépek hangárjában jártunk, és megismerhettük az ejtőernyős felszereléseket is. A Békés Airport munkatársa pedig az irányítótornyot mutatta meg nekünk. Olyannyira jól sikerült ez a nap, hogy az egyik anyukánk belevágott az ismeretlenbe, már túl van az elméleti ejtőernyős-oktatáson, és ugrott is párszor.

– Az Ízvadász főzőklub ötlete is az egyesület égisze alatt vált rendszeressé?

– Igen, hat éve kéthetente összejövünk a klubtagokkal a Jaminai Közösségi Ház konyhájában. Én viszem a recepteket és az alapanyagokat, ők pedig megfőzik. Száz ország közel hétszázféle ételét készítettük el és ettük meg eddig, most éppen Mianmar van soron.

– Az egyesület mellett civil kezdeményezésekből is kiveszi a részét. Honnan ered ez az elképesztő tenni akarás Önben?

– Ha nem lennék nagycsaládos egyesületi tag, nem lenne a többi hobbim sem. Hiszen a kenuzást is velük kezdtük. Pusztán kíváncsiságból, hogy milyen is lehet a vízen. Aztán amikor megszerettem, kicsit vadabb vizekhez kerestem társakat, majd az evezős barátaimmal nevet adtunk a civil társulásnak, így született meg a Békéscsabai Evezőlapátosok Baráti Társasága. Hat év alatt háromszázan eveztek velünk, sokan először ültek kenuban. Főleg az Élővíz-csatornát és a Sebes-Köröst járjuk. A farsang farka előtti szombaton pedig több egyesülettel összefogva szoktuk megrendezni a Télűző maskarás felvonulás az Élővíz-csatorna mentén című programunkat. Nagy vidámsággal, kolompolással vonulunk fel a városban, és a végén közösen égetjük el a kiszebábot. Mikor a rendezvények végén több száz ember mosollyal jutalmazza a munkánkat, mind azt érezzük, jó együtt, szeretve lenni, ezért csinálja mindezt az ember.

Óriástakarókkal segít

Szatmáriné Priskin Anita elmondta, szereti hasznosan tölteni a szabadidejét, így talált rá az úgynevezett óriástakaró kezdeményezésre. – Már hét éve készítek horgolt négyzeteket, gyűjtöm a fonalakat, bontani való pulcsikat, hogy utána takarókat készítsünk belőle a bentlakásos intézményekben lakó gyermekeknek. Szeretettakaróinkkal már több mint három és fél ezer gyermek arcára csaltunk mosolyt. Idén például közel háromszáz darabot sikerült összeállítania a több száz önkéntesnek – osztotta meg velünk a négygyermekes édesanya, a Békéscsaba Városi Nagycsaládosok Egyesülete vezetőségi tagja, szíve és motorja.