A békési tanárnő hisz a közösség hatalmas erejében

- Az idei esztendő az Ön számára több évfordulót is tartogatott.

– Negyven éve kerültem az akkori békési 3. számú, mai nevén Dr. Hepp Ferenc Általános Iskolába. Azóta is büszke vagyok rá, hogy a jó nevű-jó hírű intézmény pedagógusai közé tartozhatom. A másik egy személyes évforduló. Férjemmel idén ünnepeltük a negyvenedik házassági évfordulónkat. János mindig támaszt, hátteret nyújtott nekem, nélküle nem lehetnék az, aki vagyok.

– Viszonylag kevesen tudják Önről, hogy nem tősgyökeres békési. Miként vezetett útja a megye névadó településére?

– Gyulán születtem, ahol 4,5 éves koromig éltünk, majd Mezőberénybe költöztünk, hiszen az ottani téglagyárban édesapám szakmailag folyamatosan egyre feljebb lépett a ranglétrán. A berényi évek alapozták meg, hogy később a pedagógusi pályát választottam. Az általános és középiskolában is kiváló, emberséges és szakmailag nagyszerű tanáraim voltak. Én pedig – ahogy édesanyámtól láttam és talán örököltem – mindig nagyon szerettem a gyerekeket. Már elsős koromban is segítettem az egyik osztálytársamnak a felkészülésben. 1976-ban Vésztőn helyezkedtem el, majd két év múlva kerültem Békésre. A szüleim is a városba költöztek, közelségük rengeteget jelent számomra.

– Talán nem árulok el titkot, hogy mindig nagy lelkesedéssel beszél a tanítóként eltöltött évekről. Mit jelent Ön számára a hivatás?

– Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, akit ne varázsolna el, amikor látja az érdeklődő, a tudás iránt nyitott, csodálkozó szempárokat. Az iskolába kerülő kisdiákokkal együtt éljük át az első sikereket és kudarcokat, miközben tanítónőként egy kicsit a második édesanyjuknak is számítunk. Amikor vezető lettem, nehezen viseltem, hogy a korábbi magas óraszámban már nem taníthatok, de az új feladat egész embert kívánt. Sokat köszönhetek korábbi vezetőimnek, jelenlegi és korábbi fenntartóinknak, a szülők partnerségének. A gyerekekhez való kötődésem pedig a mai napig megmaradt.

– Mennyiben más kihívás a vezetői feladat, mint a tanítás volt?

- Kiváló, összetartó tantestülettel dolgozhatom együtt, amiért nem győzök elég hálás lenni. Számomra talán a legfontosabb, hogy a folyamatos változások közepette biztosítsam kollégáim számára a kiegyensúlyozott légkört. Hiszem, hogy diákjaink sikerei, Balog Zoltán miniszter 2014-es elismerése, az ÖKO-Iskola cím elnyerése, szakszervezetünk Eötvös József plakettje, a Magyar Olimpiai Akadémiával, a Magyar Olimpiai Bizottsággal kialakított jó kapcsolat, s hogy Akkreditált Kiváló Tehetségpont lehetünk, egyaránt ennek a csapatmunkának az eredménye. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy számunkra minden diák egyformán értékes, éppen ezért a felzárkóztató munka a tehetséggondozással egyenértékű az iskolánkban.

– Több civil szervezetnek is tagja a városban, illetve önkormányzati képviselő. Miként jut ideje ezekre a feladatokra is?

– A leggyakrabban valóban percre kiszámított az időmet, de talán nem is tudnék másként élni. Alapítója vagyok a Nefelejcs Egyesületnek és a Belencéres Néptáncegyüttesnek, igyekszem maximálisan eleget tenni a képviselői munkának. Nem tudok félgőzzel dolgozni.

„Kiváló, összetartó testülettel dolgozhatom”Fotó: Apáti-Nagy Lajos

Színház és koncertek

Deákné Domokos Julianna nagy rajongója a színházi előadásoknak, illetve a komoly- és könnyűzenei koncerteknek. Állandó nézője például a Békéscsabai Jókai Színház darabjainak.

– Fiatal korom egyik meghatározó élménye volt a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, amelyet most újra színpadra állítottak. Nagyon készülünk, hogy megnézzük – mesélte lapunknak. Az intézményvezető rengeteg olvas. A könyvek mellett folyamatosan figyeli az újságokat és az interneten is állandóan igyekszik naprakész információkat szerezni.