BEOL

— A közelmúltban a Közúti Szakemberekért Alapítvány életműdíjjal tüntette ki. Az elismerést olyan hetven év feletti műszaki vezetők, technikusok, mérnökök kapják, akik sokat tettek a szakma haladásáért, fejlődéséért és példaképül állíthatók a következő generáció elé. Mit szólt hozzá?

— Nagy öröm volt számomra és nagy megtiszteltetés. Úgy gondolom, ez nemcsak nekem szól, hanem azoknak a kollégáknak is, akikkel együtt dolgozhattam pályafutásom alatt.

— Nem tudom kihagyni a kérdést. Mi a véleménye közútjaink állapotáról?
— Évtizedes probléma, hogy a fejlesztésre, karbantartásra fordítható pénzek nem követik a motorizáció robbanásszerű változását. A közúthálózat fenntartására nincs elegendő pénz, egyre nagyobbra nyílik az olló az úthálózattal szembeni igények és az adott feltételek között. Ez azzal jár, hogy a közlekedők elégedetlenek, szidják a közút kezelőjét, a politikát. A morális hatáson túl mindennek anyagi következményei is vannak, hiszen a járművek hamarabb tönkremennek, adott esetben beruházások, fejlesztések maradhatnak el, ha nehezen megközelíthető egy térség. Bármilyen fejlesztés is kezdődik, a legfontosabb, hogy oda út vezessen. A közútállapot és a gazdaság között szoros az összefüggés. Magam is naponta közlekedem, így nem csak szakemberként, de autósként is érint a dolog.

— Úgy látom, nem tudott elszakadni a szakmától.
— Azt tartom, hogy az életben három fontos terület van, a család, a barátok és a szakma. Ehhez kapcsolódóan pedig ugyancsak három olyan dolog van, ami feltölti, megborzongatja az embert: a szerelem, a zene és a jó hobbi. Utóbbiba a horgászaton és a kertészkedésen túl nálam a hivatásom is beletartozott, beletartozik. Nagyon szeretem a közutas szakmát, és ettől nem is lehet elszakadni. Azt a szemüveget, amit negyvenöt éven át visel az ember, nem lehet egyik napról a másikra letenni. Észreveszem az úthibákat, a táblahibákat, és érzékenyen tudok reagálni, ha alaptalanul, a tényeket figyelmen kívül hagyva, sokszor bántó hangnemben bírálják a közutasokat, úgy, hogy valójában nem is ismerik a munkájukat. Ezzel gyakran nemcsak a vezetőket, hanem azokat a közutasokat is megbántják, akik akár jó időben, akár rossz időben, de ott dolgoznak az utakon, és munkájukkal elősegítik a közlekedés biztonságát.

— Alapítója és elnöke a Nyugdíjas Közúti Igazgatók Egyesületének.
— A nyugdíjazásom után tovább dolgoztam a szakminisztérium felkérésére. Akkor szokás volt, hogy a nyugalmazott vezetőknek rendszeresen szerveztek találkozókat. Innen jött az ötlet, hogy kellene egy olyan szervezet, amely összefogja a kollégákat, hogy a nyugdíjazás után se essenek ki a szakmai vérkeringésből, tudjanak hol tájékozódni, informálódni az aktualitásokról. A dolog olyan jól sikerült, hogy 2006 óta hivatalosan bejegyzett egyesület vagyunk. Rendszeresen szervezünk különböző programokat, és minden nagyobb hazai beruházást meglátogatunk.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Említette, hogy a családot, a barátokat és a hivatást tartja a három legfontosabb dolognak. Szakmáról már esett szó, mi a helyzet a családdal és a barátokkal?
— Ötvenhárom éve boldog házasságban élek. Két leánygyermekünk van, három fiú és egy lány unokánk. Ahogy mondani szokták, a gyermekeit szereti az ember, az unokáit pedig imádja. Ez nálunk is így van. A barátainkkal évek óta rendszeres programjaink vannak, sokan szakmabeliek, de természetesen nem csak a szakmáról esik szó, ha összejövünk. Gyomaendrődön a holtág mellett van hobbikertünk. Én azt mondom, a kertgondozást soha nem lehet abbahagyni, csak befejezni. A díszfák, a gyümölcsös folyamatos munkát adnak egész évben. A kertészkedés mellett a másik kedvenc időtöltésem a horgászat. Igyekszem aktívan élni, minden pillanatot kihasználni a családommal, gyermekeimmel, unokáimmal és a barátaimmal.