Szusszanás

Akinek van munkája, az a túlhajszoltságból kicsit leállva ünnepel(het). Akinek nincs, az egyáltalán nem ünnepként éli meg a május elsejét. Szóval itt van ismét a munka ünnepe (korábban a munkások ünnepe) a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnap. A legtöbb országban hivatalos állami szabadnap. Szerda, szabadnap – jól hangzik.

Sok településen nagy a készülődés, hirdetik a programokat retro majálisként, felelevenítve a hajdani, zsíros kenyeret, meg virslit és sört kínáló felvonulásokhoz kapcsolódó gasztronómiai élményt. Príma időjárásra számíthatunk, így lesz a gyerekeknek hűsítő (bambi helyett) jégrém – olvastam az egyik plakáton. Az önkéntesek már a fáklyákat készítik, a tüzes közösségi élményt is több városban, községben is hagyományosan megrendezik. Mondják, élvezetes ez gyereknek, családoknak, baráti társaságoknak, munkahelyi kollektíváknak, hiszen különleges, évente egyszeri alkalom és roppant látványos. A vonulás végén pedig mindenhol akad egy kis eszem-iszom, kiülő, leülő hely, ahol megvitathatók az élet és a világ nagy dolgai. Még a munka is szóba jöhet...

Akiknek nem adatik meg a szabad szerda, mert vagy a betegágyak mellett, a pékségekben, a gyárakban, szolgálatban, úton, az állattartó-telepeken, vagy a határban, vagy éppen a kiskertben, no és a majálisok szervezésében van aktuális feladatuk, azok leegyszerűsítik a dolgot: olyan nap ez is, mint a többi...

Vagy nem. Mert annyi strapa, túlterheltség után kell, hogy legyen egy kis megállás, szusszanás, töltekezés. Zajos közösségben, vagy otthon, a csenddel megbarátkozva, de ideje egy kicsit leállni.