Toy story

Június közepéig látható Mester Gábor babagyűjteménye a Napsugár bábszínházban. Kedden a békéscsabai evangélikus óvodások nézték meg a tárlatot, melynek darabjai bizonyára sokáig várták a padlásokon, ládákban, hogy felidézhessék a régi időket. Most mutatkozott igazán nehéznek a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" intelem. A bölcsőkből, polcokról, fiókokból kíváncsian kukucskáltak a régmúlt játékcsodái. Fiúk és lányok is alaposan körbejárták a Beliczey kúria szépen berendezett kiállítótermét, szemügyre véve a porcelánfejű, fatestű babákat, az apró bútorokat, használati tárgyakat. Néztem fürkésző tekintetüket, és arra gondoltam, milyen szerencsések; gyerekszobájuk bizonyára tele van játékokkal. Másképp volt régen, kevesebb adatott. Előfordult, hogy a kislányok csak napi néhány percet, sőt csak ünnepekkor, fényképezkedéskor foghatták kezükbe a babájukat. Aztán felnőttek, s a porcelánjátékok zöme a dunnákra rakott ágytakaró tetején ücsörgő dísz maradt. 

Minden játéknak története van. Ha az egykori csengősmozdonyomra, kutyás perselyemre, babáimra, legóimra nézek, szinte életre kelnek. Örülök, hogy sokat forgathattam mindet, hús-vér játékként bánhattam velük. Vigyáztam valamennyire, így épségben megmaradtak, lányom szőheti tovább történetüket.  

A bábszínházban kiállított babák múltját rejtély övezi, ám Varga Anna mesékbe fonta elképzeléseit. Az emberi elme csodálatos; mindenkor képes kitölteni az információs hézagot.