Mosás

Vásári Erzsébet

A tisztaság életünk egy rendkívül fontos eleme. Mosunk, mosogatunk, takarítunk és tisztálkodunk folyamatosan. Ez így rendjén is van. A felsoroltak közül azonban egy tevékenység igen bosszantó is tud lenni, mégpedig a mosás. Persze félreértés ne essék, nem szeretek semmit jobban a tiszta, friss és jó illatú ruháknál, négy emberre mégis macerás tud lenni a dolog. A bosszúság ott kezdődik, hogy szó szerint sosincs olyan, hogy üres a szennyeskosár. Ha egész véletlenül át is kerül belőle az utolsó ruhadarab a mosógépbe, mire kettőt pislogok, újra mosolyog belőle rám valami. Úgy érzem, sosem érem meg, hogy legalább fél órán át az üres kosarat nézhessem.

A szennyes ügy tehát egy igazi örökkévalóság. Valaki mindig épp hazajön, és levesz valamit, a konyharuha mindig koszos lesz, vagy épp a kislányom egyik kedvenc plüsse, ami azonnali tisztításért kiált. Ha ezek közül egyik sem, akkor pont eljön az ágyneműmosás ideje. Mindennap megy a mosógép, majd a szárítógép. Zúg az egyik, zúg a másik, sosincs csend. Én pedig sokszor úgy érzem magam, mintha másból sem telne a napom, mint a színes-fehér válogatásból, a ki-bepakolásból és persze a hajtogatásból. No, de így van rendjén, hiszen ahogy fentebb is írtam, nincs jobb a tiszta ruhánál. Nyugtatom magam, miközben titkon arra vágyom, hogy legyen egy olyan eszköz, ami összegyűjti a szennyest, kimossa, megszárítja és összehajtogatja. Bónuszként még akár a szekrényeket is megtöltheti dolga végeztével, de ez már tényleg csak álom marad...

"A mosás bizony véget nem érő dolog lehet, még a mai modern gépekkel is"