Öltöztető

Hol van már az óvodás farsangról Bubó doktor, Törpilla és Dagobert bácsi... Elvesztek a bohócok, Kisvakondok, szakácsok, nyuszik, pattogatott kukoricák, Piroskák, de még a fáslis múmiák is. A katicák se kérik, hogy vigyázzanak a szárnyaikra, az iskola rabjai sem, hogy vegyék le a szoros bilincseiket. Tollas indiánok még akadnak, félszemű kalózok is fel-feltűnnek a jelmeztengerben, de a pálmát már a modern, "kipárnázott", természetfeletti erővel bíró hősök; Hulkok, Vasemberek és Amerika kapitányok, meg a Wonder Womenek, gótikus Wednesday-k viszik.

Némiképp lemaradtam a maskaradivatban. A lányomnak még nem a mainstream számít, csak, hogy szép és kényelmes legyen a ruha. Azt látni: idén inkább megcsapja, mintsem megérinti a szülőket a farsangi varázs, az időszakos "szerepcsere" anyagi vonzata fejtörést okoz a gyermeki lelkesedés és öröm láttán is. Kölcsönzünk, járjuk a turikat.

Amíg a lábam bírta, kerestem, de nem találtam se pillangót, se szoknyás zsiráfot. Este fáradtan, reményt vesztve kérdeztem meg otthon: ha lelek bármit, ami kedves, csillogó, megfogó, jó lehet? Megesett a szív, így lett a dolgom könnyű. Fel is bukkant másnap a befutó: egy sötétkék, tüllszoknyás, jól kombinálható darab. Kisimultam. Jövőre meg majd kerítek a kereséshez, bérléshez, varráshoz, vételhez valami szuperképességet. Jöhet röntgenszem, pénzmágnes, sokszorozódás, kifogyhatatlan türelem és spontán regeneráció is. (Persze, szigorúan csak kölcsönbe.)