Szabadság

Fagyi, létra, pecabot, cseresznye, cica, gyertya, óra, felkiáltójel: ezek virítanak ma minden iskolai táblán. Emlékszem, a szabadságvágy mámorától telve mennyire vártuk gyerekként, hogy kikerekedjen végre a felirat júniusban. A bizonyítványosztás után kitárult a világ, a két és fél hónap lehetőségektől duzzadónak, izgalmasnak, végeláthatatlannak tűnt. 

Hétfőtől a mai gyerekek is vakációzhatnak, a kisebbeknek kezdődik a nagyszülői üzemmód, vagy sakkozhatnak szüleik az idővel. Ma már rengeteg féle tábor kínál programot, oda íratjuk be a csemetét, ami személyiségükhöz, hobbijukhoz leginkább passzol. Ha szerencsés: jól érzi magát, új barátságokat köt, csapatban szerez élményeket, fejlődik. Mindenki jót akar, de sokszor azt látom, még a hőségben is pörgünk a saját tengelyünk körül. 

Vigyázzunk a nyárra! Ne legyen túlzsúfolt; még a felnőttnek is megterhelő fizikailag és pszichésen a sok program, a folyamatos alkalmazkodás. Az iskola állandó, pontosan betervezett rendszeréből csak az évközi szünetekben lehet kicsit kilépni, ezért most érdemes teret adni a gyerekeknek. Néha kell, hogy ők maguk tervezzék meg a szabadidőt. Szükségük van a lecsendesedésre, a lassulásra, a pihenésre, a pillanatok megélésére, sőt, a semmittevésre is. Nem kell minden percet kitölteni, kitölti azt az élet. Remélem, hogy kacagással, virágillattal, strandszaggal, záporral, eperfagyival, sarazással, csillaghullással, kutyázással, bandázással, labdázással.