Vasárnapi munka

Időről időre fellángolnak a viták a vasárnapi munkavégzésről, idén pedig mindez különös aktualitást kapott, mert december 24-e vasárnapra esik.

Nehéz állást foglalni a kérdésben, mert a mérleg mindkét serpenyőjébe kerülnek érvek jócskán. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ilyenkor mindenkinek a családja mellett a helye, hogy lehetőség szerint közösen éljék meg az ünnepi készülődést, ne pedig beessenek egy feszült délelőtt után. Megértem azokat is, akik december 23-án még dolgoznak, és másnap még szeretnének bevásárolni, és közben sajnálom, akiknek még aznap dolgozniuk kell.

Márpedig dolgozni kell a szállodákban, a közlekedésben, a vasúton, a buszokon, egyes szolgáltatóknál, a rendőrségen, a tűzoltóságon, a mentőknél, a kórházakban és még sorolhatnánk azokat a munkahelyeket, ahol egy kis karácsonyfát ülnek majd körül.

Amikor a szenteste fényei kigyúlnak, amikor megszólal a csengettyű és sokan az ajándékokat bontják, ők dolgoznak másokért. Az érintettek közül a legtöbben olyan hivatást választottak, amelyben az év mindennapján dolgozni kell. Óriási dolog ez, és számomra kicsit ők a hétköznapok hősei.

Ünnepeink egyik legnagyobb értéke, hogy azokat közösen élhessük meg, és abban már benne van a közös készülődés, a várakozás is. Éppen ezért minden oldal érveit megértve, úgy gondolom, hogy akinek lehet, biztosítani kell, hogy szerettei körében tölthesse ezeket az órákat. Akik pedig dolgoznak, azoknak a legmagasabb elismerés jár erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt.