Nagyot álmodni

Kereken 150 éve nyitotta meg kapuit Békéscsabán a városháza épülete, amelyre már 1873. szeptember 15-én kikerült a városháza felirat, pedig akkor még a település nem volt város, csak 1918-ban vált azzá. Volt olyan település, ahol emiatt megmosolyogták a csabaiakat – ez volt számomra a leginkább meglepő információ, amit Ugrai Gábor, a városvédők és városszépítők elnöke mondott pénteki, a jeles évforduló apropóján tartott előadásában.

Mertek a csabai elődök nagyot álmodni. Szerintem tudták: csak idő kérdése, hogy mikor ér véget az a korszak, amelyben Csaba a legnagyobb falu szerte Európában. Nagyot álmodtak, de amikor a városházát építették, nem eléggé nagyot. Hiszen bebizonyosodott, hogy a település a vártnál is nagyobb ütemben gyarapszik, ami miatt 1927-ben bővíteni is kellett az eredetileg és addig U alakú épületet: egyik szárnyát meghosszabbították, sőt a két szárnyat össze is kötötték.

A polgármesteri hivatal dísztermét több festmény díszíti. Ezek egyike arra emlékeztet, hogy 1858-ban érkezett meg a vonat Csabára. Eredetileg nem erre hozták volna a vonalat, de azok, akiknek szánták, nem kértek belőle. A csabai ősök – mondhatni hősök – viszont éltek a lehetőséggel, ami be is indította a település fejlődését – ekkor pontosan 140 év telt el azt követően, hogy 1718-ban újratelepítették a törökdúlás miatt szinte teljesen kihalt falut.

Az idén 150 éves városháza épületének számomra két fontos üzenete van. Amikor adódik a kínálkozó lehetőség, amely kedvező jövőképet jelenthet Békéscsaba számára, akkor azzal élni kell; és merni kell nagyot álmodni, akár nagyot építeni, mert lehet, hogy hamarosan az is kicsi lesz.