Etetés

A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak – mondja Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regényének egyik szereplője, némileg leegyszerűsítve, de mégis fején találva a szöget az évtizedekkel későbbi tömegkommunikációval kapcsolatban is. 

Persze ezzel a jelenséggel az emberek folyamatosan találkozhattak, de a ’90-es évek elején azóta is tartó óriási lendületet vettek nálunk a hirdetések, amelyek ideig-óráig még azt is elhitették velünk, hogy a tasakos levesek jobbak, mint nagymamáink, édesanyáink húslevesei. A legjobb mosóporokról és egyéb szuper termékekről már nem is beszélve. Azután persze az emberek szépen lassan visszafordultak az igazi felé, és a kiváló csont- és tyúkhúsleveseket visszanyerték helyüket az asztalokon, ahogy a levesporok is helyükre kerültek, hiszen néha azokra is szükség lehet.

Az élelmiszerekkel kapcsolatos kommunikációról külön tanulmányokat lehetne írni, így elég csak a vaj-margarin, az olaj és a zsír nexusára gondolni. Mára persze ezek a kérdések is lassan nyugvópontra érnek.

A varázslatos „kommunikációban” azután teljesen új fejezetet nyitott az internet és a közösségi oldalak sora. Itt már kis túlzással mindenki azt ír, azt állít, amit akar, és az információk ellenőrzésére a többség nem szán időt, ami egyébként sem könnyű feladat. Nagyon észnél kell lenni, mert ha a dolgok így haladnak tovább, valódi és átvitt értelemben egyaránt nagyon sok mindent megetethetnek velünk.