A hegy

Néhány éve kapott nagyobb nyilvánosságot egy hír arról a már nem élő indiai férfiről, akik egy maga átfúrt egy hegyet, hogy így készítsen utat a faluja számára. A munka 22 évig tartott, de az elkészült szakaszt a mai napig használják a környékbeliek.

A férfit egy személyes tragédiája vezette a sokak számára esztendőkön át őrültségnek tartott elképzelés megvalósításához. A hegy túloldalán dolgozott, fát gyűjtött, felesége pedig ebédet vitt neki, ám az asszony útközben elesett, és olyan súlyosan megsérült, hogy mire az 55 kilométerre található kórházba értek vele, már nem tudták megmenteni. A férfi nem akarta, hogy ez mással is megtörténjen, ezért az említett 22 év alatt 7,5 méter magas, 9 méter széles és 110 méter hosszú utat készített, amivel az 55 kilométert 15 kilométerre rövidítette. A világot gyakran a jó értelemben vett megszállottak, az „őrültek” viszik előre. 

S bár merész a párhuzam, ha visszagondolunk térségünk történelmére, az út sok tényező miatt sokáig hiánycikk volt nálunk is.. Talán ilyen konkrét tragédiát nem okozott, bár nagyon könnyen előfordulhat, hogy amikor a sárban annak idején a szekerek elakadtak, megtörténhetett hasonló. S persze az úthiány miatt kialakult gazdasági helyzet következtében egyéni sorsok százai, ezrei mehettek tönkre annak idején.

Éppen ezért fontos nekünk minden egyes út, minden egyes, a közlekedési infrastruktúrát javító fejlesztés beruházás, hiszen ahogy az ottaniaknak, úgy nekünk is ez adhat esélyt, életre, fejlődésre, megmaradásra.