Pirkadat

Ott aludni, ahol ránk esteledik, szabad ég alatt éjszakázni, elhagyni a 21. század európai komfortját, s mindezt ráadásul heteken keresztül. Biztos vagyok benne, hogy sokan nem lennének, sokan nem lennénk rá képesek.

A Makadám Egyesület tagjai azonban megtették, miközben teljesítették az El Caminót, a Szent Jakab-utat, ami napjainkra azok zarándoklata is lett, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, vagy éppen a válaszokat az életükkel kapcsolatos kérdéseikre. 

A tömegkultúra, a sokat emlegetett felgyorsult mindennapok alapjaiban vették el a befelé fordulás, az egyedüllét lehetőségét, miközben néha fura ellentmondásként úgy tűnik, hogy soha nem élt még annyi magányos ember, mint napjainkban. A felületessé vált kommunikáció, a felszínt kapargató beszélgetések, a Messenger- és Emoji-világ alapjaiban írta át a korábban megszokott kapcsolatokat, a korábbi ismerkedési formákat. A sok-sok változás, az elszemélytelenedés pedig kérdések sorát hozta magával, elvett gyökereket, kötődéseket, adott viszont cserébe digitális feszültséget és terhet.

A Makadám Egyesület elnökével, Kovács Istvánnal beszélgetve olyan érzésem támadt, hogy ha kicsiben is, de mindenkinek meg kellene tennie a maga El Caminóját, legyen szó a valódi Szent Jakab-útról vagy csak a saját zarándoklatáról. Végig kellene mennie, hogy helyre tegye a dolgokat önmagában, hogy tisztán lásson, hogy tudja, mit is keres és meg is találja azt. Az úttal most a kis csapat ehhez is irányt mutatott.