Diploma

Befejezés, siker, bizonytalanság, elválás, folytatás, remény, munka. Számtalan érzés keringhetett és kering a friss diplomások gondolataiban.

Különösen a nappali tagozatosok részéről óriási változás ez, hiszen a viszonylagos kötetlen szabadságot felváltja valami más, az álláskeresés, majd a munkás hétköznapok világa. S bár egy-egy vizsgaidőszak komoly megpróbáltatást, komoly megterhelést, gyakran óriási kihívást jelentett és jelent, de mindig tudni, hogy vége lesz, hogy utána következik ismét a lazább szorgalmi rész, amikor lehet lazítani, amikor jöhetnek a világmegváltó beszélgetések, a bulik, az el-ellébecolt előadások. A mindennapi munka azonban más, az már nem engedi, legalábbis ilyen mértékig biztosan nem a jó értelemben vett léhaságot. Nem tudom, hogy most a friss diplomások miként vetik bele magukat a munkakeresésbe. De furán is hangzik, a mi időnkben talán ez volt a legnehezebb, hiszen ott bujkált bennünk, hogy valakinek kelleni fog-e, amit tanultunk, valakinek szüksége lesz-e ránk. 

Az idők szerencsére sokat változtak, hiszen miközben néhány évtizede még csúcson volt a diplomás munkanélküliség, mára sokat normalizálódott a helyzet. S talán a képzések is lényegesen jobban idomulnak a piaci igényekhez, és az elhelyezkedési esélyek is jobbak. Az egyetemi, főiskolai évek azonban változó intenzitással, de ott lesznek mindenkivel.

Ott lesznek, mert azok az esztendők jelentették a legtöbbeknek a fiatal- és a felnőttkor közötti utolsó felhőtlenebb időszakot.