Kertészkedünk

A mi időnkben, alsós kisdiákokként, gyakorlati óra keretében, a nagyszénási gyakorlókertbe rendszeresen jártunk.  Igaz, nem volt ismeretlen számunkra az ásó, meg a kapa, hiszen akkoriban mindannyian családi házakban éltünk, környezetünkben, szüleink, nagyszüleink, a szomszédok példája nyomán sok praktikát ellestünk. Imádtam fára mászni, hatalmas cseresznyefánkról az utcabeli gyerekekel mi szedtük le az érett gyümölcsöt. Azt nem állítom, hogy minden szezonális munkába bevontak otthon, de arra tisztán emlékszem, volt saját virágoskertem. Ahol ért siker, meg kudarc is – máig ott lebeg előttem, amikor az ásóval egy szépen fejlett növényemet egy rossz mozdulattal megszabadítottam a gyökérzetétől... Igen, az otthonról hozott példa, no meg az emlék, elkísér bennünket egy életen át.

Újra van iskolakert program: bármilyen gyermekközösség rendszeres és értelmező tevékenységével gondozott, oktatás-nevelés és felüdülés céljával művelt kertet jelent ez. Ó, de hivatalos!

A lényege: a kertészetre és általában a munkára nevelje a fiatalokat és rengeteg hasznos ismeretet elsajátíthassanak. A mi időnkben még nem hallottunk környezeti és fenntarthatóságra nevelésről, meg öngondoskodásra és együttműködésre nevelésről, az élménypedagógiáról, hiszen az életünk minden órája ezekről szólt tudományos magyarázatok nélkül is.

Igen, "cselekvésorientált tanulás" jellemzett bennünket. És nagyon élveztük. Ahogy most, az Y és Z-generációnál is ezt láttam, Orosháza-Rákóczitelepen. Őket is éri siker, meg kudarc is. Mert az élet az ilyen!