Ápoljuk a hagyományt

A családomban fontosak a hagyományok. Így van ez húsvétkor is, amikor ugyan a locsolkodás már nálunk is a minimális szintre és a legszűkebb körre csökkent, de a tojásfestés még most is elmaradhatatlan. A hímes tojásokat pedig együtt készítik a különböző generációk, nagymamám technikájával, aki máig vezényli a műveletet. Mi azonban nem csupán festékes vízbe mártjuk a tojásokat, hanem harisnyát ragadunk, szép, apró virágokat és zöldeket gyűjtünk, és ezek segítségével varázsolunk mintát rájuk. Ezért is többszemélyes nálunk a dolog, és működik együtt benne a nagymamám, édesanyám a húgával, jómagam, és persze ma már az én lányaim is.

A művelet lépései szerint a megtisztított tojásokon szépen elrendezzük a növényeket, majd jó szorosan harisnyába burkolunk és megkötünk minden darabot. Nem fújjuk ki a tojást, mert a mi módszerünkkel készítve fogyasztani is lehet azokat a sonka mellé. A kötés közben már melegszik a festő víz, amiben piros festék és hagymahéj van, ezektől lesz szép mélyvörös az eredmény. 

A színes vízben kifőzzük a kötözött tojásokat, majd lehűtjük, és megszabadítunk minden darabot a harisnyától és a növényektől. Végül pedig szalonnával bedörzsölve fényesítjük mindegyiket. Ekkor érkezik a meglepetés, hiszen minden darabon más minta lesz, és másképp fogja a tojásokat a festék is. Olykor még versenyeztünk is, hogy ki viszi haza a legszebbeket. Ma már ez persze nem kérdés, hiszen mindig a gyerekek csapnak le rájuk elsőként. Bízom benne, hogy nemcsak most, gyermekként élvezik a tojásfestést, hanem magukkal viszik a családi hagyományt felnőtt korukra is, és később majd ők is továbbadják. Ha minden család így tenne, a hagyományok örökké élnének.