Elhunyt a magyar salakmotorozás legendája

A 125-ösök között 1959-ben indult az első bajnokságán, amelyen harmadik lett. Mindössze két évadot töltött a 125-ösök közt, és két aranyérmet nyert. Aztán nagymotorra ült: az első két évben két bajnoki ezüst, 1966-tól viszont jóideig nem talált legyőzőre. Egymás után ötször lett magyar bajnok és ezt még 1973-ban is megtoldotta egygyel.

Bajnoki címei és külföldi sikerei révén később az akkori időszak legkiemelkedőbb Békés megyei sportolójává avatta a sokszoros válogatott Gyepes Barnát, vagy ahogy barátai nevezték, Bumbit.

Egy lengyelországi versenyen történt súlyos bukása kettétörte pályafutását, s bár szenzációszámba ment, amikor 1981-ben Szegeden még egyszer a nyeregbe ült, de ott már bebizonyosodott, a fiatalok még nála is jobban „harapnak”.

Sohasem a sportból élt, két évtizeden át volt a Déla-Alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság megbecsült gépszerelője.

Az alma nem esik mesze a fájától — tartja a mondás, ami az ő esetében is igaz. Fiából is salakmotorost nevelt, és büszke volt rá, hogy a kis Gyepi eljutott a junior világbajnokság dőntőjéig is.

Egészen az utóbbi időkig ott láttuk a gyulai versenyeken a depó környékén, mert sosem tudott elszakadni szeretett sportjától.