A szeghalmi legenda, aki megnyerte az első Grand Prix-t

Szisz Ferenc szinte napra pontosan 140 évvel ezelőtt, 1873. szeptember 20-án látta meg a napvilágot Szeghalmon. Az iskoláit is helyben végezte, illetve Dobozon tanult gépészetet. Huszonhat évesen döntött úgy, hogy tudásvágyát és ambícióit külföldön igyekszik kamatoztatni. Ausztria és Németország érintésével – Ulmban például mozdonyvezető-segéd volt – került a francia fővárosba, Párizsba, egy autós kiállításon próbált magának munkát szerezni – mesélt az életút részleteiről Burányi Gyula, a Veterán magazin munkatársa.

– Franciaországban akkor több mint hatszáz autó- és motorgyártó cég működött. Ma is csodálkozom, hogy sikerült Louis Renault közvetlen munkatársává válnia. Ugyanis akkor még nem beszélte a nyelvet, csak németül tudott, és közismert, hogy a németeket nem igazán szerették arrafelé. 1900-ban lépett be a Renault fivérek híressé váló üzemébe. Hamar művezetővé és később próbaosztály-vezetővé vált. 1905-ig szerelő volt, utána pedig már az egyik versenyautót is vezette – folytatta a Svédországban élő szakíró, gyűjtő.

1906 nyarán rendezte meg a Francia Autóklub az első Grand Prix-versenyt Le Mans-nál, melyre Louis Renault három újonnan tervezett és épített géppel nevezett. Az induló 34 versenyző két nap alatt 1238 kilométert, tizenkét kört tett meg a háromszög alakú, 103,8 kilométer hosszú pályán. Szisz Ferenc már a negyedik körben az élre állt, nem is engedte ki a kezéből a győzelmet, toronymagasan, 32 perccel előzte meg a Fiattal induló Felice Nazzarót. Átlagosan 101,8 kilométer/óra sebességgel repesztett. A sikert 45 ezer frankkal honorálták.

1907-ben ugyanezen a versenyen második lett Felice Nazzaro mögött, 1908-ban pedig ismét a favoritok között tartották számon, de a harmadik körben szétment a Renault hátsó kereke, így fel kellett adnia a viadalt. 1909-ben kilépett a Renault-tól és Párizs egyik elővárosában saját műhelyt nyitott. 1914-ben ismét volán mögé ült az Alda cég felkérésére. Az Opelt vezető Carl Jörn azonban nekiment a kereket cserélő Szisz Ferencnek, aki a balesetet csak töréssel úszta meg. Ám egy kisebb viadalon később ismét indult, begipszelt kézzel.

– A befutott javítóműhelyének fejlődését és a pályafutását az első világháború törte meg. Mint „megbízhatatlan” bevándorlót, besorozták a gyarmati hadseregbe. Ám nyolc hónap után megbetegedett, tífusz miatt szenvedett, és mivel a gyógyulása hosszú ideig tartott, visszaküldték Párizsba – folytatta Burányi Gyula. A Breguet repülőgépgyárban, a szerelőüzemben kapott állást. Mint fogalmazott, élettörténete innentől szokványosnak mondható. Még elindult egy-két kisebb versenyen, taxizott, kisteherautóval fuvarozott.

A francia fővárostól mintegy 40 kilométerre, északra fekvő Auffargisban telepedett le, ott vásárolt magának még korábban egy házat, a Villa Dáliát. Szerény jövedelmét a konyhakert terméseiből egészített ki. Jövőre lesz 70 éve, hogy elhunyt. A síremlék ma is ott található, a Renault és a Francia Autóklub gondozza. 
 

Szisz Ferenc életéről számos hiteltelen munka látott napvilágot: egyesek átkeresztelték Jánosnak, mások szerint csak a ’70-es években hunyt el. Sokáig keringett, hogy Tiszaszentimrére visszaköltözött. Ám kiderült: egy tizennégy évvel fiatalabb ál-Szisz Ferenc terjesztette magáról, hogy ő volt az egykor sikeres autóversenyző, korabeli újságokból értesült az eredeti Szisz Ferenc eredményeiről.

– A jegyzeteim megvannak, sőt a magyar mellett nagyon sok angol, francia, német anyagom is fellelhető róla. Le kellene fordítanom ezeket, hogy forrásként egy róla szóló könyvemben felhasználhassam – ecsetelte Burányi Gyula.

Szisz Ferenc tiszteletére 2006-ban avattak szobrot Szeghalmon, a városi sportcsarnok előtt. Az intézményben kinagyított, korabeli képeken tekint vissza a látogatóra az autóversenyző.

-->