Szigetelők határon innen és túlról

Hollandiából két partivonat futott be, s húszórás út után rakta le utasait Budapesten. A Benelux országban a Sziget évről-évre ismertebb eseménnyé válik, idén több mint 14 ezren jöttek tőlük.

Mark Van Voorden és Hanna Benjamins már negyedjére vannak itt nálunk.
— A Sziget egyre jobb lett az évek során, gördülékenyebb a szervezés, van meleg víz a zuhanyzókban, kevesebbet kell várni a bejövetelkor, több és jobb a kaja, jók az újabb és újabb színpadok. Idén annyira nem vagyok elégedett a nagynevű együttesek sorával, hiányolom az igazi húzónevet az utolsó éjszakáról.

Nagyon tetszett a Prodigy és a Flogging Molly, és alig vártam a Pannonia Allstars Ska Orchestrát, akiket itt fedeztem föl pár évvel ezelőtt. A magyarokról azt gondolom, barátságosak és vendégszeretők, csak sajnos sokan nem beszélnek semmilyen idegen nyelvet, és így nehéz megértetni magunkat, főleg ha kimegyünk a városba.

Az ételválasztékkal mások is nagyon elégedettek. Sara Bishop Angliából harmadjára jött vissza Szigetre és a kérdésre, hogy mi tetszik itt neki legjobban felcsillanó szemmel állítja, hogy az ételek.
— Végigkóstoltam már rengeteget. Imádom a gulyáslevest, idén kipróbáltam a bográcsos krumplis tésztát és az is nagyon ízlett, hihetetlenül laktató.

Eddig a lángos volt a kedvencem, de idén megszívtam, mert első nap elcsaptam vele a gyomromat, valószínűleg nem volt elég forró az olaj, amiben sütötték. A pozitív oldala a dolognak, hogy azonnal tudtam venni gyógyszert a huszonnégy órás Sziget-patikában.

Az egykori kiváló dzsúdós, Gyáni Brigitta Békéscsabáról érkezett és ez volt az első Szigete.
— Egy napra jöttem csak idén, azalatt kellett végigjárnom mindent. Előítéleteim voltak, azt hittem az egész hely tele lesz punkokkal és rosszarcú emberekkel, de kellemesen csalódtam, nagyon kulturált a hely. Minden tetszett, és jövőre egész hétre visszajövök. Csak kell hozzá vagy százezer forint...

A walesi Mark Huxley már nem csak pozitívumokról számolt be.
— Ez az első Szigetem és nagyon tetszik, de még jobban tetszett volna, ha nem lopják ki a sátramból a pénztárcámat negyvenezer forinttal. Tudom, nem kellett volna bent hagynom és soha nem is tettem, egyetlen egyszer feledkeztem meg róla.

Szerencsére az útlevelemet érintetlenül hagyták és a kiürített pénztárcámat is visszakaptam az elveszett tárgyaknál. Még a bankkártyámat is benne hagyták. Csak az volt a bajom, hogy az utolsó két napot tízezer forintból kellett végigbuliznom. Ennek ellenére tervezem, hogy visszajövök jövőre is, csak lehet, hozok magammal egy széfet.

J. F. -->