Vágási Sándor: „Megértem ezt a kort”

– Mennyire foglalkoztatja a kora? – kérdeztük a Békésen élő, az élvonalban 163 bajnoki mérkőzésen 28 gólt szerző labdarúgót.
– Tudomásul kell venni, hogy eltelt az idő, de úgy fogom fel, hogy megértem ezt a kort. Nagyon sok gonddal kellett megküzdenem, de már túl vagyok rajta. A 2008-as pekingi olimpia ideje alatt a sportkórházban megműtötték a bal bokámat – ami le van merevítve – és a következő év áprilisában még nem tudtam lábra állni, ami nagyon idegesített, hiszen a nyomdát is működtetni kellett és ekkor kaptam egy szívinfarktust, amit lábon kihordtam. Dányi József doktor segítségével kerültem Szolnokra dr. Nagy Krisztinához, ahol beültettek egy stent, a szívemmel azóta nincsen gondom. A 2008-as műtétemig kispályán focizgattam, ami nem tett jót a lábamnak.

– Egy súlyos sérülés miatt is kellett az élsportot is abbahagynia.
– A nyolcvanas évek elején egy spanyolországi túrán Valladolidban leragadt a lábam, a jobb bokám pedig „megfordult” a helyében. Valahogy visszafordítottam, de nagyon fájt. Ott nem műtöttek meg, hazajöttünk, egy hónapig feküdtem otthon, de nem volt műthető a bokám, mert minden szalag elszakadt. A terhelés miatt azután a bal lábam még rosszabb állapotba került. Később a térdemet kétszer is műtötték. Végül huszonnyolc évesen befejeztem az élvonalban. Nem jöttem el jó szájízzel az Előrétől, hazamentem Békésre, ahol még néhány évig játszottam az NB III.-ban.

– Számtalanszor elmesélte már, hogy pontosan hogyan zajlott az a negyvenöt évvel ezelőtti Békéscsaba–Diósgyőr NB I.-es találkozó, ahol az 5–0-ra megnyert mérkőzésen öt gólt rúgott és a Népsporttól a legmagasabb tízes osztályzatot kapta. Most mégis megkérem, hogy idézze vissza azt az öt gólt!
– Egy kicsit az előzményekről is beszélnék. Békésről 1973-ban, az Előre NB I.-be jutása előtti évben kerültem az Előréhez. Békésen a megye egyben negyvennyolc találattal gólkirály lettem. Csabára érkezve tudtam, hogy Németh Lajossal nem fogom tudni felvenni a versenyt. Babolcsay Gyuri bácsi volt az edző és megbeszéltük, hogy védőként játszom majd, akinek tetszett a keménységem. Csereként játszottam is, de a sérülések már ekkor sem kerültek el, az őszi utolsó négy meccset ugyanakkor már végig játszottam, tavasszal pedig stabil kezdő voltam.

– A Diósgyőr ellen Ondrik István edző zseniálisat húzott és a támadósorba vezényelte.
– Papp Laci, az akkori pályaedző javasolta, hogy próbáljanak ki elöl. Salamon Gyurit, a legjobb játékosukat kellett volna valahogy megfognom. A meccs előtt Battonyán játszottunk, ahol már elöl játszottam. Az első gól úgy született, hogy egy labdát a hátvéd mögé beíveltek, mellel levettem és a kapus mellett ellőttem. A szünet előtt valaki – ha jól emlékszem, Pogács Feri – kapufát rúgott, a kipattanót pedig berúgtam. A második félidő elején kaptam egy labdát, harminc métert futottam, eltoltam a védő mellett és tizenhat méterről belőttem. A negyedik gólra nem nagyon emlékszem, de az ötödik élesen megvan: Fehérvári oldalról berúgta a labdát és csak be kellett fejelnem.

– Nagyon várta a másnapot, hogy megnézze a Népsportot?
– A velünk szemben lakó Iványi szódás hozta az újságot és onnan tudtam meg, hogy tízest kaptam. Amit megkaphattam volna egy évvel később, egy súlyos porcműtét után is, amikor több mint nyolc hónapos kihagyást követően a Székesfehérvári MÁV Előre elleni találkozón újra csatárt játszottam. Az öt egyre megnyert mérkőzésen négy gólt szereztem, és még huszonöt perc hátra volt, hogy meglegyen az ötödik, de nagyon izgultam, így elmaradt a rekordbeállítás, a sportújság pedig „csak” kilencest adott, ami fájó volt. Itt vannak az eddig tízest kapó játékosok névsora, volt olyan, aki három gól után kiérdemelte ezt az osztályzatot. Két meccsen egyébként még senki nem rúgott kilenc gólt. Amióta a sportnapilapnál osztályozzák a labdarúgók teljesítményét, eddig huszonhatan kapták meg és huszonhét tízes született.

– Feltételezem, hogy ezután kapott ajánlatokat más csapatoktól, de maradt Békéscsabán.
– Egy megkeresésről tudok, de jeleztem, hogy nem akarok innen elmenni.

– A válogatottságról azért álmodozott?
– Persze, de mindig nagyon rosszkor jöttek a sérülések. Gyöngyösön játszottunk az U21-es válogatottal Románia ellen – kikaptunk kettő egyre – ahol beállóst játszottam és én voltam a mezőny legjobbja, de a végén megsérültem. A cserém az a szombathelyi Kereki Zoltán volt, aki később az 1978-as argentínai világbajnokságon a magyar válogatott csapatkapitánya lett.

– Saját nyomdát üzemeltetett, működik még?
– Egy ideje már nem. Sok cégnek dolgoztunk, így például az egykori kötöttárugyárnak, a Magyar Hirdetőnek, vagy az Alföldi Porcelángyárnak is, az egyik téglagyárnak például a csomagoláshoz szükséges termékismertetőket, belíveket, a békési önkormányzatnak kiadványokat és könyveket készítettük. A Kner Nyomdában tanultam, ahol csak egy évig dolgoztam, majd a futball miatt nem is voltam benne a szakmában. Majd a visszavonulásom után az akkori költségvetés nyomdájában kezdtem el dolgozni fotósként. Később a bélmegyeri termelőszövetkezet nyomdájának lettem a vezetője, amit az átalakulása után később megvásároltam, majd hat-hét évig működtettem, három éve fejeztem be ezt a munkát.

– Barátai között említi két korábbi játékostársát, az idén szintén hetven éves Pásztor Józsefet és Kerekes Attilát. Úgy tudom, hogy még ma is összejárnak.
– Együtt voltunk katonák, Jóskával két évig. Attila nyolc hónappal hamarabb bevonult, de tizenhat hónapig aztán jóban-rosszban együtt voltunk. Ő később Törökországba igazolt, majd hosszabb időre Ausztriába került. Jóskával egyszerre kezdtük az NB I.-et, szobatársak, barátok voltunk. Mindenhová együtt mentünk. Én vittem fel Budapestre, amikor autót vásárolt. Mészöly Kálmán, az Előre akkori edzője együtt büntetett meg bennünket. Kikaptunk valahol és Kálmán azt mondta, hogy vasárnap este nyolcra otthon kell lennünk. Jóska nem volt ott, én ezt nem hallottam. Jóska mondta, hogy visszamegy az akkori legendás Körösbe táncolni. Tíz óra körül mentünk haza, de még felugrott a nővéréékhez a lakáskulcsáért. Összetalálkoztunk azonban Kálmánnal. Azt mondta, ha megnyerjük a következő meccset, a dolog el lesz felejtve. Megnyertünk. Jóskáékkal egyébként még ma is családilag is összejövünk.