Ónodi Henrietta ötvenéves

Unyatinszki Mihály és Unyatinszkiné Karakas Júlia egykori tanítványa 1974. május 22-én Békéscsabán született. Ónodi Henrietta ötéves korában kezdett el tornázni a Békéscsabai Előre Spartacusnál. 14 éves korában gerendán már egy olyan elemet tudott, amelyet senki más a világon, ezt később róla nevezték el. Az 1989-es brüsszeli Eb-n korláton szerezte meg a magyar női tornasport első aranyérmét. Az 1991-es indianapolisi világbajnokságon lóugrásban ezüstérmet nyert, 1992-ben Párizsban már e szeren lett világbajnok, talajon a második helyen végzett. 

1992-ben Barcelonában lóugrásban holtversenyben felállhatott a dobogó tetejére, talajon ezüstérmes lett. A magyar női tornasportnak 36 év után lett ismét olimpiai bajnoka.

Az olimpia után az Egyesült Államokba ment tanulni és azt tervezte, befejezi a versenyzést, de az 1996-os atlantai ötkarikás játékokon ismét a magyar csapat tagja volt és a kilencedik helyen végzett – olvasható az MTI-n. A következő évben még szerepelt az Universiadén hetedik csapatban, ezt követően végleg visszavonult, pályafutását 38-szoros magyar bajnokként fejezte be.

Ónodi Henrietta számos kitüntetést vehetett át

Sportolói karrierjét számos kitüntetéssel ismerték el: 1988-ban kiváló ifjúsági sportoló, 1989-től sorozatban négy esztendeig az év legjobb magyar tornásza lett, 1992-ben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, 1992-ben a Magyar Köztársasági Elnöki Aranyérem kitüntetést, 1995-ben a magyar Fair Play-díj életműdíját. 2008-ban Békéscsaba díszpolgárává választották, 2010-ben bekerült a Magyar Torna Szövetség halhatatlanjainak klubjába, és beválasztották a tornasport halhatatlanjainak amerikai székhelyű dicsőségcsarnokába (Hall of Fame). 2017-ben megkapta a Békéscsaba halhatatlan sportcsillaga címet.

Ónodi Henrietta jelenleg az Egyesült Államokban él.