Unokája viszi tovább a fogathajtás hagyományát

Stílusosan az elmúlt év utolsó versenyén, december 30-án fejezte be fogathajtó pályafutását a sarkadi id. Kemecsi István. A gyulai Sióréti Lovascentrumban megrendezett fogathajtó versenyen indult utoljára kettesfogatával, ahol segédhajtója fia, ifj. Kemecsi István volt. Lovai, Figura és Fegyenc, a lipicai félvérek saját tenyésztésből kerültek mostani fogatába.

Gajdács Pál

Id. Kemecsi István a fedeles verseny első fordulójában a közönség nagy tapsa kíséretében köszönt el a versenyzéstől. Képletesen unokájának, Kemecsi István Máténak adta át a hajtószárat, aki a családi hagyomány szerint szeretné folytatni ezt a szép sportot – írta a „Lovasok” facebook csoport oldalán Szabó Zsuzsa, a Békés Megyei Lovas Szövetség korábbi elnöke, aki maga is sarkadi származású.

A lóval való kapcsolat a Kemecsi családban gyerekkorban kezdődött. Már kisgyermekkorában lovak között nőtt fel, hiszen édesapja parádés kocsis volt, otthon mindig volt ló a portán. A nyolcvanas években már gyerekei – István és Zsolt – ismerkedtek a lovakkal, a versenyzéssel és unokái is így kerültek ló közelbe.

Mielőtt bakra ült volna – ahogyan ő fogalmaz – „síklovaglással” kezdett még a ’60-as években, majd két évtizeddel később váltott a fogathajtásra, első fogatában Kedves és Manci teljesített szolgálatot.

– A síklovaglás olyan, mint amit a népszerű Nemzeti Vágtán láthatunk – mondja id. Kemecsi István, aki elárulta, hogy jó húsz évvel ezelőtt egy geszti fogathajtó versenyen volt vendég Geszti Péter. – Itt csináltunk egy vágtát, ami nagyon megtetszett neki, talán innen vehette az ötletet, hogy később életre hívja a Nemzeti Vágtát.

A fogathajtó kezdet 1983–84 telére tehető, amikor egy szánkó versenyt rendeztek barátaival. Majd 1985-ben, szintén egy szánkózás alkalmával, felvetette egy május elsejei fogathajtó verseny rendezésének ötletét Szabó Zsuzsának.

– Amikor „kiöregedtem” a ló hátáról, következett a fogathajtás – emlékezett. – Mindig tartottunk lovakat, jómagam 1975 óta. A telivérekkel mindig szerettem dolgozni, 1982 körül két kancával, melyeknek az apjuk telivér volt. Az első sarkadi fogathajtó versenyt közel negyven éve május elsején rendeztük meg, nagy érdeklődés mellett, ekkor egyesületet is alapítottunk. Később versenybírói diplomát szereztem és csak azért nem lettem nemzetközi versenybíró, mert nem akartam nyelvet tanulni. Később a fiaim versenyzését igyekeztem segíteni – mondja id. Kemecsi István, aki büszke István 1995-ben Szilvásváradon szerzett országos ifjúsági bajnoki arany-, majd felnőtt megyei bajnoki ezüstérmére, valamint Zsolt ifjúsági megyei bajnoki ezüstérmére.

– Eleinte ha kellett, a pálya széléről adtam instrukciókat, s a lovak hajlottak a hangra, a szóra.

A mostani lovai, Figura és Fegyenc, akik id. Kemecsi szerint jól kezelhetőek, elfogadják a szárat.

– A városi forgalomban sem ijednek meg. Pisti fia, a tizennyolc éves István Máté unokám tavasszal a vizsgatétel után megpróbálkozik majd a versenyzéssel, ami nagy öröm számomra.

S hogy milyen volt a gyulai elköszönés?

– Versenyen kívül indultam, végighajtottam a pályát, hibátlan eredménnyel zártam. A lovaim még nem voltak fedelesben, de nem ijedtek meg. Amikor a nagy számú közönség megtapsolt, bizony „megrogytam”, nem volt egyszerű tartani magamat. A vésztői Virág Lacitól a negyven évet elismerve egy kupát vehettem át. Persze nem intek búcsút végleg a fogathajtásnak, a pálya szélén ott leszek. A feleségemmel közel ötven éve élünk együtt, a hátteret ő biztosította, azt is, hogy a versenyeken való megjelenésem – amire mindig nagyon figyeltem – tökéletes legyen – mondta id. Kemecsi István, aki a sportért végzett kiemelkedő tevékenységéért 2012-ben Sarkad Város Sportjáért kitüntetést vehetett át, amit Pisti fia 2017-ben szintén megkapott.