Nagy kedvvel játszottak a lilák, hetet rúgtak az újonc Martfűnek – galériával

Békéscsaba 1912 Előre–Martfűi LSE 7–0 (3–0)

NB III.-as labdarúgó-mérkőzés. Békéscsaba, 530 néző. Vezette: Molnár Réka (Tőkés Róbert, Volentics Erik János).

Békéscsaba: Póser – Komáromi (Mihály, 61.), Albert, Farkas M. (Geiger, 75.), Hodonicki – Váradi, Fazekas, Pintér N., Mikló (Kóródi, 61.) – Sármány (Rédling, 75.), Vólent (Zádori, 61.). Vezetőedző: Csató Sándor.
Martfű: Ladányi – Draskóczi (Vadas, 46.), Telinger, Tóth N., Kasik (Izsold, 72.) – Mlinárcsik (Desnica, 56.), Asztalos, Csúri (Ficsor, 46.) – Kriska (Mousavi, 56.), Pintér V. – Szabó T. Vezetőedző: Kinyig György.
Gólszerző: Pintér (30.), Mikló (32.), Vólent (37.), Albert (50.), Sármány (73.), Zádori (85., 91. – 11-esből).

Pintér Norbert már az 5. percben hatalmas lehetőséget puskázott el a bátran kezdő Martfű kapuja torkában. A vendégek sok mozgással ellensúlyozták a lilák labdabirtoklási fölényét és szűrték meg az akcióikat. A 20. percben Vólent így is megszerezhette volna a vezetést, de az ötösről estében Ladányiba bombázott. Egy-két egészséges lövéssel veszélyeztettek a hazaiak, míg nem félóra múltán Pintér Norbert pontosan bólintotta be Sármány remekbe szabott bal oldali beadását. Mindez megtörte a Tisza-partiakat, akiket hamarjában Fazekas, majd Vólent is kapitulált a félidő utolsó harmadában. A látogatók első komoly lehetősége Kriska nevéhez fűződött az utolsó percben, de Póser lábbal védte a lövését.

A második félidőt egy szabályos és egy meg nem adott góllal kezdte az Előre, az ekkor hátul már közel sem olyan acélos Martfű ellen. Albert szöglet utáni fejese elvitathatatlan volt, Sármányét pedig leshelyzet előzte meg. A vendégek ritkán jutottak el a csabai kapuig, mert a labda keveset volt náluk, Sármány viszont a 73. percben csak megszerezte saját találatát, egy sakk-mattra kijátszott akció végén, aztán pedig meg is kapta az extra pihenőt Csató Sándortól. A hajrá igazi tűzijátékot hozott, pedig pirotechnikai eszköz sem volt a stadionban, Ladányi kapus azonban Zádori fejese, majd büntetője kivételével becsülettel állta a hazai rohamokat, és a kapott gólok ellenére csapata legjobbjának bizonyult.

Jó: az egész hazai csapat, ill. Ladányi.

Csató Sándor: – Uraltuk a mérkőzést, a két gyors gólunk után pedig az történt a pályán, amit akartunk. Szép támadásokat vezettünk, sorra alakítottuk ki a helyzeteket, további pozitívum volt, hogy az utolsó percig töretlenül mentünk előre az újabb találatok reményében.