Tóth Gábor a megérzéseire hallgatna

A bosnyák Brcko ellen december 21-én a második, hazai mérkőzésen magabiztos kettős győzelemmel kivívott CEV-kupa-továbbjutás, a szusszanásnyi szünet és a karácsonyi ünnepek után rögtön újra belevetették magukat a munkába az ötszörös női bajnok Swietelsky Békéscsaba játékosai és a szakmai stáb tagjai. Az év vége azonban remek apropót szolgáltat az értékelésre és a jövőbeli tervek és célok megfogalmazására. A 2022-ben bajnoki ezüst- és Magyar Kupa-bronzérmes, ősszel a regionális Közép-európai Liga küzdelmeibe is visszatérő együttes vezetőedzője, Tóth Gábor a klunhonlapnak nyilatkozva tágabb képet nézve értékelt és tekintett előre.

– A sikeres emberek magasra teszik a lécet maguknak, és ha a saját értékrendjük mentén ugorva sem verik azt le, akkor a külvilágnak is meg tudnak felelni – fogalmazott a 39 éves tréner. – Ez számomra is nagy kihívás, én is magasra teszem, és ha visszagondolva azt látom, hogy nem hajlottam meg, akkor elmondhatom, hogy sikeresen vettem az akadályokat. Ha csak a munkát nézzük, akkor az a kulcs, hogy a menedzsmenttel és a stábbal jó legyen a kapcsolat, ami alapuljon tiszteleten és elismerésen. Szintén lényeges, hogy miként formáljunk egységet egy sokszínű egyéniségekből álló csapatból. Azt is érdemes figyelni, hogyan tudunk tanulni a korábbi hibáinkból, azokból hogy tudunk előnyt kovácsolni és előrelépni. Számomra ezek voltak a fő kihívások idén.

A korábbi válogatott feladó szerint minden évben fejlődnek egyénileg és a szakmai stáb szintjén is, olyan tapasztalatokat szereznek, amelyeket a későbbiekben képesek hasznosítani.

– Ha ez a fejlődési igény csapatszinten megvan – és én úgy érzem, hogy igen –, akkor az is belefér, hogy kellő tisztelettel, de egymás szemébe mondjuk a kellemetlen dolgokat is. Ez szükséges a haladáshoz. Direkt nem a kritika szót használom, az nálam negatív értelmű, inkább építő jellegű észrevételeket, hozzászólásokat teszünk egymás felé – szögezte le a szakember.

Tóth Gábor számára a 2022-es év legfontosabb tanulsága az volt, hogy hallgasson a megérzéseire, akkor is, ha abban a pillanatban nem feltétlenül a kényelmet vagy a kitaposott utat jelentik:

– Az a tapasztalatom, hogy a megérzéseim mindig helyesnek bizonyultak, csak nem mindig hallgattam rájuk. Ezek nem kizárólag intuitívak, tapasztalati tudás is van mögöttük, és amikor megszólal a kisördög, az nem mindig azért történik, mert lázadni szeretnék az adott helyzet miatt. A jobbító szándék vezérel – szerintem az ember legfőbb feladata az életben, hogy a környezetét a saját területén és tudása szerint jobbá tegye. Ha a mi közösségünkben ez uralkodik, akkor sikeresek leszünk mint emberek és egyének, ebből adódóan pedig közösségként is.

A vezetőedző úgy látja, a játékosok, akik régebb óta Békéscsabán röplabdáznak mind fejlődtek személyiségükben és játékban is. Most pedig elérkezett az idő arra, hogy ez a közösség és a klub maradandót alkosson.

– Mindennap tudunk valami olyat tenni a közösségért, amit senki sem kért tőlünk, legyen az egy kedves szó, kérdés, gesztus. Ezek a kis napi apróságok állnak össze egy szép kerek egésszé. Ha ezt meg tudjuk tenni magunktól úgy, hogy senki nem várja el, akkor egészséges és boldog közösségé érhetünk, ami – még egyszer mondom – a hosszú távú sikerek titka. És mi Békéscsabán mindig ebben gondolkozunk: a maratoni végén mi szeretnénk elsőként a célba érni – zárta gondolatait a BRSE trénere.