Izgalomban és látványos előzésben sem volt hiány a tarcsai roncsderbin

Nem sokkal kilenc óra után érkeztünk meg a megmérettetésnek helyet adó ligetbe, ahol egy kicsit olyan érzésünk volt, mintha egy Bud Spencer film díszletei keltek volna életre. Elsőként a főszervezővel, Gyaraki Imrével váltottunk néhány szót, aki elmondta, első alkalommal rendeztek gyorsasági roncsderbit a településen.

– Körülbelül húsz éve tartottak egy meghívásos versenyt Köröstarcsán, de az egészen más jellegű programnak számított, mint a mostani – tette hozzá. Indíttatásával kapcsolatban elárulta, fia is versenyzik terepgokart kategóriában, és általában legalább 100 kilométert kell utazniuk egy-egy megmérettetés helyszínére.

– Úgy gondoltuk, hogy a falu kiváló helyszíne lehet a programnak, már csak azért is, mert a szeghalmi autocross kivételével nincs autóverseny a környéken. Éppen ezért mindent elkövetünk azért, hogy a derbit minden évben megszervezhessük, és szerencsére ebben az önkormányzat is partner – fogalmazott Gyaraki Imre. Kérdésünkre leszögezte: csak kívülről néz úgy ki, hogy ezek a gépek roncsok, a „lelkük” azonban nem az, nagyon komoly motorok találhatóak bennük, és rengeteg munka van mögöttük.

A versengésre egyébként több mint ötvenen érkeztek Kunszentmártontól Salgótarjánig szinte az egész országból. Terepgokart, junior, Lada kicsi-nagy, autocross kicsi-nagy kategóriában, a roncsautó három géposztályában és szuperfutamokban álltak rajthoz az indulók.

Terepgokartban a főszervező fia, Gyaraki Imre rótta a köröket. A 10 éves fiatalember elárulta, tavaly óta versenyez, és egy 250-es Honda robogó motorral, illetve Trabant kormányművel felszerelt járművel teljesítette a távot.

A juniorok között a 13 éves Tóth Imre Zsolt képviselte Köröstarcsát. A tehetség és édesapja, Tóth Imre – aki fia szöcskéjét is összeszerelte – néhány éve elmentek egy versenyre, ahol a fiatalembernek megtetszett a műszaki sport, és megkérte édesapját, hogy építsen neki egy terepgokartot. Az apukája gyakorlatilag a semmiből meg is csinálta: Imre pedig ezután két esztendőt versenyzett a kategóriában, egy évet 100, és egy évet 250 köbcentis járművel. Egy rövid ideig felmerült, hogy abbahagyja, végül azonban úgy határozott, hogy kipróbálja magát junior roncsderbiben is. Így aztán az édesapja által épített 2000 köbcentis, 115 lóerős Volkswagen motorral felszerelt, csővázra épített különleges járgánnyal méreti meg magát a futamokon. – Megvan a gyomorideg, és a hazai pálya is szokatlan egyelőre – fogalmazott lapunknak a fiatalember, aki elárulta, hogy verseny közben képes teljesen kizárni a külvilágot.

A szintén tarcsai Ombodi László 1600 köbcentis Ladájával mérette meg magát.

– Remélem, ha nem is nyerek, de tudok egy kis élményt szerezni a hazai közönségnek, az itt élő barátoknak – hangsúlyozta. Mint megtudtuk, mintegy 25 éve kezdett el foglalkozni roncsderbivel, majd különböző okok miatt abbahagyta a hobbit. Négy éve azonban ismét ott van Ladacrossban.

– Az igazság az, hogy egy héten körülbelül két teljes napot kéne foglalkozni az autóval, annyi időm sajnos nincs a munkám mellett, de amennyire tudom, igyekszem odatenni magam – ecsetelte. – Az pedig egy egészen különleges érzés, hogy itthon állhattunk rajthoz.

A köröstarcsai roncsderbizés egyik atyja, a már Soltvadkerten élő Török Attila is hazalátogatott a vasárnapi programra.

– 1992-ben építettük meg az első autót, amivel a következő évben, május 1-én indultam először versenyen – árulta el. – Az első jármű egy 412-es Moszkvics volt, kicsit viccesre sikeredett, így váltottam is Ladára. Pénzünk nem nagyon volt, rengeteget dolgoztunk a haverokkal, szinte éjjel-nappal a műhelyben igyekeztünk a lehető legjobbra kipofozni az autót. Mindez a településen közügynek számított, aki tudott, segítette, az egész falu tolta. Attilának közben három gyermeke született, és több mint 20 éve nem ült versenyautóban, de örömmel jött el a tarcsai futamra.

A villámbeszélgetések után elkezdődtek a futamok is, ahol rengeteg látványos előzést, kisebb-nagyobb ütközéseket, borulásokat is láthatott a közönség.

Összefogták a tarcsaiakat

Lipcsei Zoltán polgármester elmondta, nagyon fontosnak tartották, hogy támogassák a kezdeményezést.

– Mindig szívesen hallgatom a legendás történeteket arról, hogy a roncsderbi pár évtizede mennyire összefogta a fiatalokat, mennyire összekovácsolta a falut. Gyaraki Imre ötletére most ez az érzés újraéledt. Bár voltak, akik nem hittek abban, hogy a verseny megszülethet, mégis sikerült a rendezés.

A településvezető kiemelte, mindig örömmel áll olyan ügyek mellé, amelyek a fiatalokat és a sportéletet erősítik, illetve öregbítik a község jó hírét.

– A falu apraja-nagyja besegített, a kezdeményező mellett az önkormányzat, mezőgazdasági vállalkozók, magánemberek és az önkéntes tűzoltók is segítettek, hogy minden a legnagyobb rendben legyen – húzta alá Lipcsei Zoltán. – Bízom benne, hogy egy hosszútávú rendezvénysorozat alapjait raktuk le. Gondolkodunk abban, hogy a helyzet rendeződése után a roncsderbit és a szintén legendás Megyei Amatőr Művészeti Fesztivált, a MAMF-ot párhuzamosan, egymást kiegészítve tartsuk meg, de ez a jövő zenéje.