2020.04.22. 16:55
A diósgyőri csapat elleni mesterötös tízest ért
A jövő hónap közepén lesz 66 éves Vágási Sándor, a Békéscsabai Előre egykori utánpótlás-válogatott labdarúgója, aki eddig egyetlen csabaiként kapott 10-es osztályzatot az 1978. december 2-ai Békéscsaba–Diósgyőr 5–0-s NB I.-es mérkőzés után, amelynek mind az öt gólját ő szerezte a Nemzeti Sport jogelődjétől, a Népsporttól. A Békésen élő, 163 NB I.-es mérkőzésen 28 gólt szerző, legendás labdarúgóval beszélgettünk pályafutásáról.
Fotó: LP6DMK2
– Több mint negyven év távlatából, hogyan emlékszik vissza a Diósgyőr elleni mérkőzésre?
– Azt a napot sose felejtem el, míg élek. Én az Előrében belső védőt játszottam, igaz, korábban csatár voltam. A békési csapatban egy szezonban harminc mérkőzésen negyvenhat gólt szereztem. A pályaedző, Papp László és Ondrik István vezetőedző kitalálták, hogy nekem kell majd semlegesítenem a diósgyőriek válogatott középhátvédjét, Salamon Józsit, aki szívesen jött előre. A történethez tartozik, hogy a DVTK elleni találkozó előtt Battonyán játszottunk edzőmeccset, amelyen én egy félidőt kaptam, elöl játszottam, és három gólt szereztem. A Diósgyőr elleni mérkőzésen az első tíz percben két kapufát értem el, majd negyedóra után jött az első gól. A félidő lefújása előtt sikerült berúgnom a második gólt is. Szünet után bő negyedóra alatt sikerült háromszor bevennem az utánpótlás-válogatottbeli társam, Szabó Laci kapuját, így lett meg a mesterötös, és megkaptam a 10-es osztályzatot a Népsporttól. Többen is mondták, hogy szerencsém volt, de bő egy évvel később, egy súlyos porcműtét után, több mint nyolc hónapos kihagyást követően a Székesfehérvári MÁV Előre elleni találkozón ismét csatárt játszottam. Az 5–1-re megnyert mérkőzésen négy gólt szereztem, és még huszonöt perc hátra volt, hogy meglegyen az ötödik, de nagyon izgultam, így elmaradt a rekordbeállítás, a sportújság pedig „csak” kilencest adott.
– A két mérkőzésen elért kilenc gól mellett további tizenkilencet szerzett az NB I.-ben…
– Valóban, védő létemre elég gólerős voltam. Mivel jól fejeltem, így szögleteknél is gyakran tűntem fel az ellenfél kapujánál. Sikerült a hajrában győztes gólt szereznem például a pécsiek ellen is, ahol a válogatott Katzirz Béla védett, de a Csepel ellen is a 85. percben találtam a kapuba, amivel 2–1-re nyertünk idegenben.
– Viszonylag fiatalon, 28 évesen hagyta abba az NB I.-ben a futballt?
– Sajnos sokszor voltam sérült. Többször is műtötték a térdemet és a bokámat. A nyolcvanas évek elején egy spanyolországi túrán egy ütközés után teljesen kifordult a bal bokám, valahogy visszafordítottam, de nagyon fájt. Kint nem műtötték meg, és mire hazajöttünk már késő volt, sohasem lett jó a bal lábam. Végül huszonnyolc évesen befejeztem az élvonalban, hazamentem Békésre, ahol még néhány évig játszottam az NB III.-ban. Ha nincsenek a sérülések, lehet, hogy többre viszem, hiszen az U21-es válogatottban az én cserém volt a beálló posztján az a szombathelyi Kereki Zoltán, aki később a magyar válogatott csapatkapitánya lett. De nem vagyok elégedetlen, sok szép emléket adott nekem a labdarúgás.
– Mivel foglalkozott a pályafutása befejezése után?
– A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumba jártam, és nyomdász végzettséget szereztem. A Kner Nyomdában dolgoztam, majd hazajöttem Békésre, és saját nyomdát hoztam létre. Ma is itt dolgozom, de úgy látom, hogy lassan itt az ideje, hogy befejezzem a munkát.
– A régi társak közül kivel tartja a kapcsolatot?
– Az egykori társak közül Pásztor Józsival, illetve Kerekes Attilával – akikkel együtt voltam katona –, és akikkel azóta barátok vagyunk. Most, hogy visszatért Ausztriából Attila, így vele is többször találkozom. Van egy kis csapat, Pásztorék mellett még Szikszai Laci, az Előre elnökségi tagja és a nemrég elhunyt, felejthetetlen gyúrónk, Baukó Tusi volt ennek a tagja, akikkel a családi ünnepeken összejártunk.
– Mit szól a járvány miatt kialakult helyzethez. Önök is otthon vannak?
– Szomorú ez a helyzet, de be kell tartani az előírásokat, hogy mielőbb visszatérhessen a régi életünk, és újra pályára léphessenek a labdarúgók is. Én reggelente megyek a saját nyomdámba, ahol egyedül dolgozom. A feleségem tanítónő, otthonról tartja a kapcsolatot a diákjaival.
A mérkőzés jegyzőkönyve
Békéscsabai Előre–Diósgyőri VTK 5–0 (2–0)
NB I.-es bajnoki labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, Kórház utcai stadion, 8000 néző. V.: Szávó. Békéscsaba: Tasnádi – Királyvári, Kerekes A., Kőhalmi, Zsömbörgi – Pásztor, Tulipán, Pogács (Maján, 64.) – Ravasz (Fehérvári, 74.), Vágási, Budavári. Vezetőedző: Ondrik István. Diósgyőr: Szabó L. – Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi (Koleszár Gy., 75.) – Oláh F., Teodoru B., Kerekes J. – Szalai, Grolmusz (Majoros L., 66.), Magyar B. Vezetőedző: Szabó Géza. Gólszerző: Vágási a 16., a 43., a 65., a 77. és a 81. percben.
