A békéscsabai Zahorán János harmadszor teljesítette a Spártathlont

A versenyt egy kilenc hónapos céltudatos felkészülés előzte meg. Ennek keretében a mindennapi 10–30 kilométeres futásokat egy minden egyes hétvégén, Görgényi András (úgyszintén békéscsabai ultramaratonista) társaságában teljesített 50–90 kilométeres edzés koronázta meg. A Spártathlon jelentős szintemelkedésére való tekintettel az edzéstervben úgyszintén szerepeltek a szomszédos Bihar-hegység szerpentinjein teljesítendő 50–60 kilométeres hegyi futások is.

A kilenc hónapos felkészülési időszakban két felmérő versenyre került sor. Ezen erőpróbák egyike a március 9-én megrendezésre kerülő belgrádi 24 órás futás volt.

Szerbia elsőszámú ultramaratoni viadalán Zahorán 211,71 kilométert teljesítve az előkelő harmadik helyet szerezte meg. Alig három hónappal később került sor a második, és egyben utolsó felmérő versenyre, a kétnapos Békéscsaba–Arad Szupermaratonra. A 200 kilométeres hazai viadalon az 59 éves futó a 21 óra 20 perces idővel a hatodik helyen zárt.

A sikeres, valamint betegség- és sérülésmentes felkészülésnek köszönhetően Zahorán János magabiztosan, és pozitív reményekkel, ugyanakkor az ilyenkor szokásos alázattal állt rajthoz az idei főversenyét jelentő Spártathlonon. Nem túlzás a „világverseny” kifejezés, ugyanis a világ számos pontjáról több ezren neveztek az idei Spártatlonra, és közülük rendkívül szigorú kvalifikációs feltételeket megszabva választották ki a szervezők a legesélyesebbnek tartott csaknem 400 indulót.

A világsztárokat felsorakoztató mezőny pénteken reggel hétkor rajtolt az athéni Akropolisz lábától, azzal a céllal, hogy 36 órán belül elérjék a Spárta főterén álló Leonidasz király szobrát. Nem véletlen a 36 órás szintidő, és a szimbolikus cél. Történt ugyanis – Hérodotosz elbeszélései szerint – hogy egy Pheidippidesz nevű athéni futár a görög–perzsa háborúk idején Leonidasz király segítségének reményében Athénból Spártába futott – mégpedig 36 óra alatt (a legendák szerint ennyi idő alatt ért el Pheidippidesz Miltiadesz athéni sztrategosztól a spártai Leonidasz királyhoz).

Pheidippidesz athéni futár egykori útvonalán az 59 éves békéscsabai sportember a rutinos versenyzőkre jellemző megfontolt, és egyenletes tempóban kezdett. A 81 kilométernél található Korinthoszi-csatornát ugyan sikerült Zahoránnak komolyabb gondok nélkül elérnie, ugyanakkor a verseny ezzel még nem ért véget. Sőt, ekkor kezdődött el igazán: a 33 fokos, fülledt, párás hőségből, és az emberfeletti megterhelésből adódóan az JALTE-Alföld TE ultramaratonistája előbb (90 kilométernél) izomgörcsökkel, majd 120 és 155 kilométer között gyomorpanaszokkal (többszöri hányás) küszködött. Mindezen akadályok sokakat feladásra kényszerítenek – de nem Zahoránt. Az örökifjú békéscsabai sportember az elszántságának, és csaknem húszéves tapasztalatának köszönhetően sikeresen leküzdötte ezeket nehézségeket, valamint a hátralévő több mint 90 kilométert. Végül Zahorán 35:06:55-ös időeredménnyel érte el a spártai Leonidasz király szobrát, 246 kilométerrel, és 3800 méter szintemelkedéssel a lábában.

Az ultramaratoni futás ugyan nem csapatsport, ellentétben a labdajátékokkal – mégis, egy ilyen szintű sportsiker elképzelhetetlen tapasztalt kísérők segítsége nélkül.

Zahorán Jánost egy évek óta teljes odaadását tanúsitó, igazán profi csapat kísérte a verseny ideje alatt: felesége, Zahoránné Juhász Edit, a békéscsabai ultramaratonista Görgényi András, valamint az úgyszintén békéscsabai Machata Béla.

Zahorán szép emlékekkel tekint vissza az immáron három sikeres célba érkezésére a legendás Spártathlonon. Ugyanakkor három a magyar igazság – és ennek fényében Zahorán számára véget ért a Spártathlon-széria. A jövőben más kihívásokat tervezget az 59 éves csabai ultramaratonista. Hogy konkrétan mikor, és hol áll ismét rajthoz, ezt meg ő maga sem tudja. Ugyanakkor egy párhetes aktív pihenőt követően kétséget kizáróan elkészül a jövő évi versenynaptár.