János vitéz: tánccal üzennek a medgyesegyháziak – galériával

– Az előadás lelke abban rejlik, hogy hétköznapi emberek, gyerekek, civil foglalkozású nők és férfiak a szereplői. Valamennyien áldozatot hoztak, idejüket, energiájukat nem kímélve gyakoroltak, készültek. Hisznek a produkcióban, a sikerben. Ötletgazdaként, rendezőként úgy vélem, érzelmileg sokkal gazdagabb lehet a végeredmény, mintha profi színészek játszanák el nekünk a János vitézt. Nagyon hálás vagyok a családomnak és minden résztvevőnek, segítőnek, azoknak akik jöttek velem az úton és március 15-én színpadra állnak –  sorolta Kávássy Leila, hozzátéve, irgalmatlanul sok munka, szervezés, élmény van már mögöttük.

–  Édesanyám néptáncpedagógus volt, a húgomat és engem is megismertetett a népi hagyományokkal, értékrenddel, zsinórmértéket adott. Megmutatta, hogy álmodni igenis kell, és bizony egyetlen fecske is csinálhat nyarat. Több száz fős együttest hozott létre, majd művészeti iskolát, de a szerveződés a 2005-ben bekövetkezett halálával megszűnt. Tizennégy évvel később, 2019-ben a testvéremmel úgy döntöttünk, édesanyánk emlékére szervezünk egy nagyszabású emlékestet, amelyen fellépnek a hazatérő, egykori táncosok is. Ezen az esten mutatkozott meg, mekkora igénye van a medgyesieknek arra, hogy a sajátjait lássa a színpadon – sorolta Kávássy Leila. Hozzátette, 2020-ban a mostani rendezőasszisztense, Morauvszki Róbert álmodta színpadra a Mia mamma musicalt, 2022-ben pedig a Holle anyóval töltötték meg a helyi sportcsarnokot.

Az idei év a János vitézé

– Az idei év a János vitézé, amit gyerekként egyáltalán nem szerettem. Távol állnak tőlem a szerelmi szálon futó történetek, emellett hosszúnak, végeláthatatlannak is éreztem. Ám mivel a „lehetetlen nem létezik” szellemiségében nőttem fel, úgy gondoltam, megpróbálom megugrani a feladatot. Újraolvastam a szöveget, meglepően könnyen ment a befogadása. Rögtön tudtam, mit szeretnék látni a színpadon. Hatalmas erőt adott, hogy minden felkért szereplő rögtön igent mondott, mellém állt. Abban a kegyelemben, hogy átmegy az üzenetünk, kapunk tapsot, szintén reménykedem –  sorolta.

A medgyesegyháziak huszonegy táncot adnak elő, több mint száz civil fogott össze, hogy a már sokféleképpen feldolgozott, játszott, ismert történetet saját képére formálja. Kávássy Leila segítségül hívott egy mesélőt, a békéscsabai Berta Jánost, aki elmondja majd a hagyományos verses mesét, miközben a szereplők táncra perdülnek. 

–  Mindenféle náció, nemzetiség muzsikáját, táncmotívumait felhasználjuk, pont olyan lesz a darab, mint az életünk, a változásaink. Széles zenei palettát jelenítünk meg, felcsendülnek autentikus dallamok is élő hangszerelésben a Ludas zenekarnak köszönhetően. A próbafolyamat sajátos volt, minden táncot külön vettünk át, rögzítettünk, aztán a szereplők otthon kigyakorolták, hogy ne vegyünk el több időt a családtól, munkától, háztartástól. A két főszereplő, Pintér Réka (Iluska) és Abai Tamás (János Vitéz) telitalálat volt. A többiek is egytől egyig más-más közegben szocializálódtak, máshonnan jöttek, más a múltjuk. Épp ez a sokszínűség, különbözőség adja az előadásunk sóját. Mindenki elhozza a színpadra a személyiségét, élményeit, tapasztalatait, reményeit. Játszani fog a postás, a műkörmös, a gimnazista, a tanár, az egyetemi hallgató. Minden díszlet a mi kezünk alatt készült, a helyi nyomda nyomtatta ki a plakátokat, a jegyeket. Az önkormányzat dolgozói mellett önkéntesek ragasztottak, rakodtak, faragtak. Majd’ háromszáz ember dolgozik a háttérben. Van, aki ennivalót hozott a próbákra, van, aki kendőket szegett. Más cseréplécért rohant, rámpát hegesztett, szekeret kerített, zomácos fazekakat adott. A tüzépes ingyen biztosította a díszlethez a vasat, de volt olyan is, aki anyagi támogatást nyújtott. A sportcsarnokot teljesen átrendeztük, az akusztika érekében befüggönyöztük, szőnyeget terítettünk le. Több környező település ad kölcsön székeket – részletezte a rendező. Hangsúlyozta, a szereplők a szomszédaik, a riválisaik, a településvezetőjük elé állnak ki, vagy éppen az előtt az ember előtt, (szülő, nyugdíjas tanító) szerepelnek, akitől a legtöbbet kapták.

Iskolai jelenetbe ágyazták a darabot

– A darabot iskolai jelenetbe ágyaztam. Egy diák meg szeretné tanulni a János vitézt egyetlen éjszaka alatt, ám eluralkodik rajta a fáradtság és elalszik. Álmában elevenednek meg a táncosok. Kérdés, hogy vajon történhet-e csoda azzal a 370 versszakkal? Az előadásunk tulajdonképpen tükör a mese és a valóság határán. A legfontosabb, hogy a 69. fejkendő utolsó cérnaöltésében is benne van a rendíthetetlen összetartás, ami a medgyesegyháziakra jellemző – emelte ki Kávássy Leila.

–  A mi János vitézünk Medgyesegyházára tér vissza. A díszletben ikonikus épületek jelennek meg, amik meghatározzák a településünk kultúráját, szellemiségét. Felcsendülnek szlovák táncdallamok is, melyek üzenik, minden település őrizze, óvja meg hagyományait, maradjon önazonos – fűzte hozzá.