Legyezővel is üzentek a nők a férfiaknak - galériával

A legyező az ókortól kezdve jelen volt a mindennapokban – mondta el lapunknak Szilágyi Sándor történész, az Almásy-kastély tárlatvezetője. Érdekességként megemlítette, hogy már Tutanhamon egyiptomi fáraó sírjában is találtak legyezőt, az eszköz pedig a rómaiaknál a legyek elhessegetésére szolgált, ahogy a középkorban is megtartotta funkcióját.

– A legyező az újkorban, a barokk-korban kapott többlettartalmat, akkor már nem egyszerűen a legyek elűzésére, illetve a hűsítésre szolgált, hanem a hölgyek jelezhettek is az urak számára – tette hozzá Szilágyi Sándor. Emellett a kevésbé érdekes pillanatokban, akár egy-egy előadás vagy darab közben, az unalom elűzésére is szolgált. Volt, hogy a szárukra rejtvények kerültek, de jósolni is lehetett a használatával, például arról, hogy a hölgy jövendőbelije milyen tulajdonságokkal rendelkezik, vagy mi lesz a neve kezdőbetűje. A legyező emellett még hírközlési „csatorna” is volt, hiszen fontos információk, hírek kerültek rá, például Franciaországban XV. Lajos házasságáról is beszámoltak az eszközön.

A legyezőknek több fajtája is volt, akadtak olyanok, amelyek drága teknőspáncélból vagy elefántcsontból készültek. Voltak 360 fokban kihajthatók és laplegyezők is. Készítettek illatosított verziókat is, amelyek nagyon lényeges szerepet töltöttek be akkoriban, hiszen a közegészségügy, köztisztaság messze nem állt olyan szinten, mint napjainkban. A kastélyokban például elég kellemetlen illatok szálldostak gyakran, aminek ellensúlyozására a hölgyek csak az arcuk elé emelték a legyezőt. Érdekesség, hogy I. Erzsébet angol királynő is rajongott a legyezőkért. Maga az eszköz egyébként Japánból került kínai közvetítéssel Európába, Franciaországból pedig az üldözött hugenották juttatták el Angliába.

Szilágyi Sándor megerősítette, a 18. században barokk-kor új funkciókkal egészítette ki a legyezőt. Arra romantikus jelenetek is kerültek, de például arra is remek lehetőséget adott, hogy a hölgyek eltakarják az arcukat, ha valamit súgni akartak a másiknak. Ami azonban talán a legfőbb változás volt, hogy a testbeszéd, a nonverbális kommunikáció részévé vált, bár akadnak, akik ezt utólagos belemagyarázásnak tartják. A korszakban egyébként is kiemelten fontosnak számított az erkölcsiség, egy nő egyik legfontosabb kincsének az erényt tartották. A magánélet is viszonylag szűk keretek között mozgott, hiszen a házasságok nagy része előre elrendezett volt. Ugyanakkor lassan mégis egyre lényegesebbé vált, hogy a párok szeressék egymást, az udvarlás pedig lehetőséget adott arra, hogy a fiatalok már a házasság előtt megismerjék egymást.

A történész egy Gyulához kapcsolódó példát is hozott gróf Károlyi Antal és Harruckern Jozefa házassága kapcsán. Mária Terézia audenciáján maga az uralkodó is utalt arra, hogy a grófnak ideje lenne feleséget találni, és Antal édesapja, Károlyi Ferenc is ezt szorgalmazta. Egy tiszttársa segítségével találták meg Jozefát, aki szépsége mellett nem volt pénzsóvár és szerette a hazáját is, hajlandó volt Magyarországra költözni. Levelezés során ismerkedtek meg, így folyt az udvarlás is. Általában franciául és németül írtak, de érzelmeiket magyarul beszélték meg. A gróf még a kor viszonyaihoz képest elég „csíntalan” gondolatokat is megengedett magának, például leírta, hogy hajnali 3 órakor sem tud elaludni, ha meg nem csókolja Jozefa képét. A sorok azért is számítottak merésznek, mert azokat mások is olvasták. A nő sem ment szomszédba a talpraesettségért. Leírta, hogy milyen csintalanok a gondolatok, amikre nem is tud válaszolni, de várja már, hogy találkozzanak. Az udvarlást egyébként csak akkor lehetett elkezdeni, ha valóban házasság volt a cél.

Legalább 85 -féle jel létezett

A legyezőkkel, a legyezőnyelvvel kapcsolatban Mehner Vilmos tollából szakkönyv is született 1873-ban, amit három év múlva újra kiadtak. A kötetben 85 legyező jelet írt le, amelyeknek mellesleg finomnak, visszafogottnak kellett lenniük, hiszen nem érthette azokat akárki.

Ha a hölgy a nyitott legyezőt a lapban összecsukta, azt fejezte ki, hogy szívesen lennének az udvarló férfi arája. A jobb kézben tartott zárt legyező a nő szívén ugyancsak kedvező visszajelzést ígért, azt jelentette: szeretlek. Ha a hölgy a legyezőt szétnyitotta, és a kis résen át nézte a férfit, akkor azt kommunikálta, hogy át lát a szitán. A bal kézben tartott nyitott legyező a jobb orcán igent, a jobb kézben tartott nyitott legyező a bal orcán a nemet jelentette. Ha a nő a zárt legyezővel hátra mutatott, azt fejezte ki, hogy a férfi beszéljen választottja anyjával. A jobb kézzel a jobb vállra vetett legyező a megvetlek kifejezést tükrözte. A térd mellé lassan lecsúsztatott nyitott legyező a reménytelen szerelmet, a "csak barátok" üzenetét hordozta.