A békéscsabai Péter Erika versei saját lelke és a világ lüktetésére rezonálnak

Az ünnepi könyvhét egyik újdonságát jelentette Péter Erika Szívverések című verseskötete. A békéscsabai költőnő tizenhatodik kötetének alkotásai a felnőtteknek szólnak, úgynevezett „lélekzetek”. Elmondta, lélekből írta a verseket, melyek a lélekről is szólnak. Kísérletet tett arra, hogy fájdalmát, vagy épp megtalált belső békéjét „kiénekelje” magából.

Nagy Szilvia; [email protected]

Péter Erika: a Szívverések versei nem vidámak, de nem is neurotikusak, a legtöbbnek a végén megcsillan a remény.

Fotó: Bencsik Ádám

Péter Erika Főnixmadár dala című kötete négy évvel ezelőtt jelent meg, a kiadója kérte, ne maradjanak fiókban az azóta megírt versek. Összegyűjtötte a négy év termését; sok költeménye született, amiben a Covid-járvány is közrejátszott. A válogatás a Szívverések nevet kapta, jelezve, a költő a lehető legőszintébben adja át érzéseit.

– Vannak kifejezetten bensőséges sorok is az új kötetben, de úgy gondolom, ez hozzátartozik az alkotáshoz. Ha valaki hazudik, az rögtön érezhető, hiteltelenné tesz – mondta el meglátásait a szerző, akit évtizedekkel ezelőtt nagy tragédia ért, fiatalon meghalt a fia. Az írással eleinte csak csekély mértékben oldódtak a fájdalmai, később egyre jobban, de nem múltak el, megtanult együtt élni ezekkel.

A legtöbb vers végén megcsillan a remény

– A Szívverések versei nem vidámak – azokat a gyerekeknek tartogatom – de nem is neurotikusak, a legtöbbnek a végén megcsillan a remény – részletezte a költőnő, aki szomorú amiatt, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Szerinte a kisgyerekeknek még megveszik a szülők a köteteket, főleg a rímesebb mondókákat, de a felnőttek egyre ritkábban forgatnak klasszikusokat is, „a tömeg” a verseket nem olvassa.

– A költészet napja és az ünnepi könyvhét kapcsán is elgondolkodtam azon, milyen kár, hogy csak egy-egy nap, vagy rövidebb időszak jut a vers- és könyvmustrának. Minden nap kellene verset olvasni. Azt mondják, nincs idő, miközben egy vers elolvasása sokkal kevesebbe telik, mint egy regényé. Amikor kezébe akad az olvasónak egy kötet, belenézhet, belelapozhat, megakadhat egy-egy strófán a szeme. Az is lehet, hogy hall egy verset a rádióban, aztán elmegy a könyvesboltba. Kell egy mozzanat, ami beindít – hangsúlyozta.

Aktuális eseményeket feszegetnek a költemények

Péter Erika a Szívverésekben a világ aktuális történéseit is figyelembe vette, első ciklusa, a Képeslapok jól „illusztrálja” ezt. A költemények aktuális eseményeket feszegetnek, amik számára feledhetetlenek, vagy feldolgozatlanok maradtak. Versbe öntötte például a békéscsabai István malom tűzhalálát, de több háborúellenes költeménye is született az orosz-ukrán konfliktus kapcsán.

– Kiráz a hideg, ha a fegyverropogásra gondolok. Reménykedem, hogy mielőbb véget ér a vérontás, a viszály. Az embereknek maguknak kell békét teremteni – mondta a költőnő, aki a nyugalmat legszívesebben a természetben találja meg. Sokat kirándul, szeret erdőt járni, várost nézni férjével, a zöldben meg-megragadja egy-egy momentum. Meglepődve tapasztalta, hogy a Szívverésekben is sok a természeti kép, különösen a fák kaptak nagy szerepet.

– Sokan használják a famotívumot, én nem tudatosan tettem, de a versek válogatásánál rájöttem, milyen fontosak az életemben. Egy lakótelepen lakom, amikor odaköltöztem, még csemeték voltak a fák, mára megnőttek, megterebélyesedtek. Nagyon megviselt, amikor a járvány idején a házunk előtt állókat kivágták. Ha kinéztem az ablakon, a fenyőt láttam, madárcsicsergést hallottam. A kötet második ciklusát a verseimben emberi tulajdonságokkal felruházott fákról neveztem el – sorolta.

Imádja a közvetlen interakciókat

Péter Erika hozzáfűzte, olykor felmerül benne a kérdés, ki fogja a verseket olvasni. Míg korábbi kötetei többezres példányszámban jelentek meg, a Szívverésekből már csupán százat nyomtak. A Covid előtti időszakban rengetegszer találkozott a közönségével, látta, érezte, tapasztalta, hogyan viszonyulnak a költeményeihez az emberek.

– Imádtam ezeket a közvetlen interakciókat. Díjaimnak (Körösök Gyöngye Díj, Békés Vármegyei Prima-díj, Verő László-díj, a békéscsabai városi közgyűlés elismerése, Békéscsabai Irodalmi Estek Életműdíja, országos pályázat sikere – a szerk.) is nagyon örülök, munkáim megjelennek különböző irodalmi folyóiratokban, de a személyes visszajelzés a legfontosabb, utóbbi nagyon hiányzik. Tíz éve volt a pályám csúcsa, akkoriban rengeteg meghívást kaptam, az ország minden táját bejártam, sőt díszvendég voltam Bécsben a Collegium Hungaricumban. Mivel adni is szeretek, ha hívnak iskolákba, rendhagyó irodalmi órákra, vagy óvodákba, mesélni, verselni, szívesen megyek.