Világot járt szitanyomatokat őriz a békéscsabai múzeum

Lonovics László a szitanyomat gyűjteményének 1976 és 1987 között készült darabjaiból ajánlott fel nemrégiben hetven darabot a csabai múzeumnak. A számos önálló és csoportos kiállításon is bemutatott műgyűjtemény egy részét most a múzeumba látogatók is megcsodálhatják. 

– Kezdetben figuratív képeket festettem, idővel viszont eltávolodtam a hagyományos alföldi festőiskolától. A változást az először 1976-ban megrendezett Országos Grafikai Művésztelep hozta el a számomra, ahol együtt dolgozhattam többek között Fajó Jánossal, Mengyán Andrással, Deim Pállal, Bak Imrével, Hencze Tamással és Nádler Istvánnal, akik az avantgárd magyar képzőművészet legjelesebb képviselői voltak. 

– A velük való találkozás pedig engem is egy másfajta, kísérletező, új kifejezési formát kereső útra terelt. Így a kezdeti figurális festészet után a szitanyomással kezdtem el foglalkozni, majd számítógéppel is egyre többet dolgoztam – osztotta meg velünk a festőművész.

A múzeumnak felajánlott képanyag is már az első művésztelep utáni időszakból való. Az 1970-es évek második felében és az 1980-as évek elején készült munkák egyfajta irracionális teret hoznak létre a papíron.

– Ebben az időszakban rendkívül foglalkoztatott, hogyan kapcsolódhatnak, fonódhatnak össze az egyszerű geometrikus formák. Később ezeket több színárnyalatban is kinyomtattam. Hiszen a színek egymáshoz való viszonya is megváltoztatja, új hatást ad a képeknek – avatott be minket Lonovics László.

Az 1982 után készült alkotásokon pedig már a fény, az azzal való kísérletezés, játék is megjelenik. A kiállításon látható grafikákon a geometrikus elemek kalligrafikus formákká alakulnak át, a fénycsőszerű vonalak egyfajta hullámmozgást idéznek elő, zeneiséget, érzelmi többletet adnak a képeknek.

– Itt már a vonalak is fellazulnak. Egy-egy képen például több grafikai forma van egymásra nyomtatva. Ezek létrehozásának technikai része az egyik titka a művészetemnek. Hiszen ezek nem egyszerűen komputergrafikák, mindegyiknek rajzi alapja van, azt alakítom át, színezem, szerkesztem, vágom, rakom össze a számítógépen. Végül az így megalkotott színek és formák hatnak a nézőkre, érintik meg az emberek lelkét – hangsúlyozta a képzőművész.

A szakma is elismeri

Lonovics László először 1976-ban, az Alföldi Tárlaton szerepelt egy festményével, azóta pedig rendszeresen jelennek meg alkotásai helyi, országos és nemzetközi kiállításokon. A hetvenes évek második felében Gubis Mihállyal együtt már többször hívták a Fajó János vezette budapesti Józsefvárosi Galériába. Két évre rá pedig felvették a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába. 

– Ezután hívtak meg a Művészeti Alapba, majd a Szövetségbe, a Nemzetközi Kepes Társaságba, valamint a Magyar Elektrográfiai Társaságba is. Többször felvetődött, hogy talán Budapesten jobban kiteljesedhetnék szakmailag, de úgy vélem, a Viharsarokból is sikerült olyan szakmai, emberi kapcsolatokat kialakítanom a fővárosi művészeti egyesületekkel, művészekkel, hogy ez a fajta messzeség könnyen áthidalhatóvá vált – ismertette a viharsarki festőművész.