Rendhagyó, verses irodalomórát tartottak a megyei könyvtárban

Középiskolásokkal telt meg szerda délelőtt a megyei könyvtár előadóterme. Kíváncsian várták, mit tartogat számukra Takács Bence, a Mondj Te is egy verset Egyesület elnöke és alapítója, akit ezúttal Baranyai Dia, az egyesület tagja is elkísért. Takács Bence egy vallomással kezdte a rendhagyó irodalomórát: 

– Én mindent a verseknek köszönhetek. Úgy kerültem tanári állásba és a médiához, hogy a versek végig velem voltak. 

– Szerintem a vers mindenütt ott kell, hogy legyen, velünk lélegezzen. Hiszen költőink is mindenütt ott voltak, vannak, az élet számos területéről származó információkkal töltötték meg a verseiket. Vegyük például Radnóti Miklós Himnusz a békéről, vagy Babits Mihály Húsvét előtt című versét, melyeket elolvasva hamar rájövünk, micsoda aktualitása van ma is e soroknak – fogalmazott az eseményen Takács Bence, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas versmondó-előadóművésze. A versmondó szerint ahhoz, hogy átéljük, átérezzük kötőink műveit, nem kell mást tennünk, mint fellapozni, elolvasni azokat, és máris többek lehetünk általuk. 

– Idegrendszerünk része kell, hogy legyen a vers – fűzte hozzá az egyesület elnöke, akinek nem titkolt célja, hogy minél több fiatal számára legyen trendi fejből mondani egy verset, mert mint mondta, csak így maradhatnak fönn az íróink művei.

Az irodalomóra után a kilencedikes Antóni Katrin hírportálunknak elmondta, sokan szeretik, olvassák a magyar költők műveit az osztályban. Külön öröm volt a számára, hogy Ady Endrétől is idézett az előadó. 

– Ady munkásságát nagyon szeretem, mert szerintem jól átadja az érzéseit, gondolatait. És bár a verseinek nagy része nagyon szomorú, úgy hiszem, a mi generációnk könnyen tud vele azonosulni – avatott be minket a fiatal. 

Sági Krisztina, Békéscsabai SZC Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum és Kollégium magyartanára és igazgatóhelyettese szerint is egy nagyon jó lehetőség volt ez a délelőtt arra, hogy a diákok megtapasztalják, milyen ha egy versmondó adja át a költők gondolatait. – Fontos, hogy a gyerekek is lássák, érezzék, hogy a versnek, versmondásnak milyen ereje van. Legutóbb például Petrarca szonettjét vettük, és az volt a szorgalmi feladat, hogy ebbe a kötött formába öntsék ők is a gondolataikat. Végül annyira jól sikerültek ezek az írások, hogy az iskolaújságban is meg fognak jelenni – mesélte büszkén a pedagógus. Mindezt hallva szinte biztos vagyok abban, hogy nem én leszek az egyetlen, aki ma este kezébe veszi, belelapoz egy József Attila, Reményik Sándor, vagy éppen Lackfi János kötetbe.

A versek energiáját szívja magába

A diákoknak tartott szerdai előadáson Takács Bence úgy fogalmazott, mai napig szívja magába a rímekbe szedett sorokat: – Tanuláskor először lefényképezem, és elkezdem beszívni az írás energiáit. Ezért van az, hogy ha mondjuk 10 év múlva újra előveszek egy verset, gyakran rájövök, hogy pontatlanul mondom. Mert az energiáját, és nem a tényleges textúráját rögzítem a műnek, ilyenkor persze javítanom kell a magamba szívott szavakat – osztotta meg velünk a versmondó.