Békéscsabára hozták a magyar prózagálát

A magyar széppróza napja alkalmából tartották meg hétfőn az első Kárpát-medencei magyar prózagálát a Jókai színházban. Az eseményt a Körös Irodalmi Társaság, a Magyar Írószövetség és a teátrum együttesen hívta életre.

V. E.

Elek Tibor irodalomtörténész elmondta, ezen a jeles napon Kárpát-medence szerte tartanak már évek óta irodalmi esteket, melyeken különböző prózaírókat látnak vendégül. Ebből ötletet merítve az írószövetséggel összefogva elhatározták, a nemzeti összetartozás évében, Jókai Mór születésnapján Békéscsabán is megszervezik a szépprózát ünneplő eseményt.

Azért, hogy a gála még emlékezetesebb legyen, minden tájegységről hívtak prózában érintett vendégeket. Felvidéket Tóth László író; Kárpátalját Vári Fábián László költő, író; Erdélyt Sántha Attila költő, prózaíró; Délvidéket Sándor Zoltán, a Bárkaonline tárcaírója; Magyarországot pedig a Békéscsabához is szorosan kötődő, ma Balatonalmádiban élő Sarusi Mihály író képviselte. Az estét továbbá Dinnyés József zeneszerző színesítette, aki Jókai megzenésített verseit játszotta a közönségnek.

Sántha Attila úgy vélekedett, Kézdiszászfaluból érkezve elmondhatja, a székely ember másképp látja a világot, amit ő Jókai történeteivel találkozva tapasztalt meg. Azokat olvasva sokszor úgy érezte, a regényíró akár népcsoportjához is tartozhatna, annyira közel áll hozzá. Műveiben meglátása szerint nem csak leírások vannak, azokból úgy jönnek át az érzések és a gondolatok, mintha mi magunk is szereplői lennénk.

Tóth Lászlótól megtudtuk, gyermekkorát egy Komárom melletti faluban töltötte, ahonnan naponta bejárt a városba. Utóbbi egyet jelentett számára Jókaival, ráadásul gimnáziuma is az író szülőházának helyével szemben volt. Később ásvai Jókay József egykori házába járt udvarolni, de rendszeresen elment a „nagy magyar mesemondó” szobra előtt is.

Vári Fábián László elmondta, azért váltott líráról prózára, mert megfogalmazódtak benne olyan történetek, amiket nem lehet versben elbeszélni, azokhoz a próza nyelvezete és terjedelme szükséges. Ilyen volt például katonai szolgálatának másfél-két esztendeje is, amit barátai biztatására vetett papírra.

Végül pedig Sándor Zoltán és Sarusi Mihály beszélt arról, hogy milyen kötődésük van Jókai Mórhoz, illetve hogyan viszonyulnak a prózához.