A világjáró kis Krausz hagyatékából nyílt tárlat Orosházán

Hagyatékának a gondozója, az Orosházi Ipartörténeti és Művészettörténeti Alapítvány a múzeumban megrendezett kiállításon tiszteleg Krausz Imre világjáró fotográfusra emléke előtt.

Kalandos élete volt Krausz Imrének. Idén április 8-án töltötte volna 95. születésnapját. Néhány társával ő alapította meg a fotószakkört az Orosházi Petőfi Kultúrházban, mivel gyerekkora óta szerette a fényképezést – emlékezett rá egykori kollégája, Fehér Béla a megnyitón.

– Édesapja 1959-ben elhunyt. Ketten maradtak az édesanyjával. Szegényen tengődtek. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben elhatározta, hogy megszerzi a fényképész-mestervizsgát és profiként dolgozik a szakmában. A fotószakkörük később országos hírnévre tett szert, Imre is sok díjat elhozott a kiállításokról. Tagja lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének is.

Fotósként rengeteget dolgozott, külső munkatársként fotóriporter volt több megyei lapnál. Az utazás, a kaland mindig érdekelte, fiatalon motorkerékpárral bejárta az országot és természetesen fotókat is készített az útjain. Az utazásban a nagy áttörést 1964 hozta el, kijutott a Tokiói Olimpiára és egy hónapig járta Japán tájait, városait és rengeteget fényképezett. Ennek itthon igen nagy eredménye lett, több száz ismeretterjesztő előadás megtartására kérték fel.

Az orosházi kis Krausz bejárt öt kontinenst, eljutott Új-Zélandra, a Fidzsi-, Samoa-, Tahiti és a Húsvét-szigetekre és Új-Guineára. Összesen közel 100 országban járt. Utolsó olimpiás útjára 1992-ben indult, háti- és hálózsákkal felmálházva, 55 „kidolgozott” térképpel és vázlattal, fényképezőgéppel, felszerelve 103 napos, tizenegy országot érintő körútra. Ennek az utazásnak is egyik fő célja a Barcelonai 25. Nyári Olimpiai Játékok, valamint a Sevillai Világkiállítás volt.

Élete utolsó 16 évét Tótkomlóson élte le, szellemileg végig frissen, csak mozgásában korlátozottan.