A kisseprű sem ördögtől való, bevonhatjuk a gyereket a házimunkába

Szicsek Margit tanácsadó szakpszichológus elmondta, az első és a legfontosabb, hogy figyelembe vegyük a gyermek életkorát, ehhez igazítsuk az elvégzendő feladatokat. 

Nem kell éjjel-nappal szórakoztatni

– Egy óvodás már bevonható az egyszerűbb, könnyebb házimunkákba. Sok anyuka panaszkodik, hogy nincs ideje az otthoni teendőire, mert a gyerekkel kell foglalkoznia. Először is: nem kell a gyermekeket 0-24 órában „szórakoztatni”, sokkal fontosabb nekik a szabad játék, szépen feltalálják magukat. Ha nem olyan sürgető egy-egy házimunka, például pogácsát szeretnénk sütni, megkérhetjük a csemeténket, hogy kapcsolódjon be. Lehet, hogy kicsit elhúzódik a program, de mindenki élvezni fogja, a gyerek pedig kap egy mintát arról is, hogy ami az asztalra kerül, annak van elkészítési folyamata – sorolta Szicsek Margit. A szakember hozzátette, egyéb házimunkákba, például a takarításba is nyugodtan bevonható a gyerek; adhatunk egy portörlő rongyot a kezébe, amíg mi ugyanabban a helyiségben porszívózunk. A nagyobbak már a saját szobájuk rendbe tartásáért is felelhetnek, kiporszívózhatnak, összepakolhatják a holmijaikat. 

Ne nézze cselédnek az anyukáját!

– Ahogy nőnek, úgy emelhetjük, árnyalhatjuk a feladatokat, ami azért is fontos, mert ebben a felpörgött világban igen sok szerepben kell megfelelni az édesanyáknak, kevesebb a szabadidejük. Ha a gyermek a saját szobáját már rendben tartja, és rá lehet bízni egyéb kisebb feladatokat, akkor több a felszabaduló idő, amiben el tudunk menni együtt biciklizni, le tudunk ülni társasjátékozni. A közös szabadidőtöltés szép motiváció. Ha a részfeladatokban meg tudunk előre állapodni, a reggeli tányér bekerül a mosogatóba, van segítségünk a vasárnapi asztalterítésben, vagy utána az elpakolásnál, akkor később sem kell panaszkodnunk arra, hogy a kamasz cselédnek nézi az anyukáját. A tinédzser, akire egyébként is jellemző az élettani lustaság, macarálásnak élheti meg a hirtelen kapott házimunkát – sorolta a tanácsadó szakpszichológus, aki szerint sosincs késő, bármelyik életkorban rá lehet venni a gyermeket a segítségnyújtásra.

– Meg lehet mondani: „amikor kisebb voltál, kíméltelek, de már elég nagy vagy, sokat számítana a segítséged. Kevésbé lennék fáradt és nyűgös.” A nyílt kommunikáció, az őszinteség, az énközlés nagyon fontos – emelte ki Szicsek Margit, leszögezve, a jutalmazásnak viszont nem híve.

– Annál az asztalnál, amit egy gyermek letakarít, ő is eszik, sőt, valaki megfőzte az ételt, ami rajta volt, és nem kapott érte jutalmat. Ha mindent jutalmazunk, pont a dolog varázsát vonjuk el, az vész kárba. Jó, ha a gyerek érti, nemcsak grátiszért végezhetünk el valamit, hanem a többiek jóllétéért, öröméért is. A hétvégi ebéd elkészítése egyébként sok időbe telhet, ezért szoktam javasolni, olyan menüt is kitalálhatunk, ami „szinte magától készül”. A tepsit betesszük a sütőbe, közben ki tudunk takarítani, azaz párhuzamosan haladunk. Ha esetleg előre elkészítjük az ennivalót, szabaddá is tehetjük az egyik hétvégi napot. Ezt megbeszélve mintát adhatunk arra is; ha jól strukturálunk, nem válik semmilyen teendő rabszolgamunkává. Az előre gondolkodás, a szervezés a kulcs, óriási nevelő hatása van. Az sem árt, ha az édesanya nem panaszkodik, mennyi leterheltséggel jár az anyaszerep, nem ülteti el ezt a gyerekbe. Fontos, milyen kedvvel, hangulattal végezzük a tennivalókat – részletezte a tanácsadó szakpszichológus.