Ismét többféle réce telel a Kis-Sárréten

Elárulták: a terület fontosságát jelzi, hogy központi része a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeket magában foglaló Ramsari Egyezmény jegyzékében is szerepel, további 28 magyarországi társával egyetemben.

Ezen vizes élőhelyek pedig a jelentős vadlúd tömegek mellett évről évre nagyszámú récének is pihenő- és táplálkozó területet biztosítanak. A récék egy jelentős része télen is kitart. Nincs ez másként most sem, hiszen mintegy 7000 példány tartózkodik a térségben. Igen nagy a sokszínűség is, a legnagyobb tömeget szokás szerint a tőkés és a csörgő récék alkotják, mintegy 3-3 ezer példánnyal, de a kanalas récék száma is eléri az 500-at. Kisebb számban előfordulnak még kendermagos, fütyülő, nyílfarkú és barátrécék, valamint kontyos és kercerécék.

Ahogy egyre jobban belemegyünk a télbe, úgy a récék, különösen a gácsérok színe egyre pompásabb, és a tél végére már teljesen nászruhában díszlenek. Táplálkozásuk igen sokrétű, a különböző növényi hajtásokon, magvakon kívül állati eredetű táplálékokat – vízi rovarokat, csigákat és kagylókat – is fogyasztanak. Ezeket részben a tavakon, mocsarakon, illetve a különböző mezőgazdasági területeken szerzik be.

Ha a vizek befagynak, egy részük tovább áll, de sokan itt maradnak és a különböző nagyságú lihogókon összezsúfolódva várják ez enyhülést. Lihogónak nevezzük az álló, vagy csak lassan áramló vizeink jegesedése után, a madarak által fagymentesen tartott vízfelületeket. Ilyenkor a ludak és a récék a tavak egy-egy pontját kiválasztva folyamatos mozgásukkal keverik az vízfelszínt, így az nem fagy meg. Ez egy igen látványos természeti jelenség, hiszen egy kisebb helyen gyönyörködhetünk sokféle és nagyszámú madárban.

Végül kiemelték, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság vizes élőhely-rekonstrukciói nagymértékben segítik a kis-sárréti, kiemelten fontos vizes élőhelyek hosszú távú fennmaradását.