Farkaskutatóként, nőként a norvégiai vadonban eredt a ragadozók nyomába – podcasttal

Nem hétköznapi lehetőség egy alföldi, alig havas téli körülményekhez szokott egyetemistának, hogy álmait a messzi északon, Norvégiában váltsa valóra. Igaz, megdolgozott az Erasmus program kínálta lehetőségért, hiszen megszerezte a természetvédelmi mérnök diplomát, s közben komoly kutatásokba kezdett a magyar farkaspopulációt is feltérképezve Szabó Zsófia.

De még mindig nem tudjuk, hogyan lett az orosházi, galamblelkű diáklányból farkaskutató? Elszántság, kitartó akarás, gyermekkori álom – ennyi vajon elég volt? Szabó Zsófia a Haon.hu-nak nyilatkozva erről is beszélt. A farkaskutató biológus, a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének PhD-hallgatója egy évtizede foglalkozik farkaskutatással, nemrégiben pedig egy féléves ösztöndíjprogram keretében járt Norvégiában.

Zsófi farkasok iránti szenvedélye 11 éves korában kezdődött, amikor látott a tévében egy érdekes filmet. 

– Első dolgom volt ezután, hogy mindent megtanuljak erről a fajról. Feltúrtam az egész internetet, az egész könyvtárat, megnéztem az összes természetfilmet, amit csak találtam. Éreztem, hogy érdekel az állatok viselkedése, már ekkor kitaláltam, hogy én farkaskutató szeretnék lenni – emlékezett vissza a kezdetekre, majd megemlítette, hogy Orosházán érettségizett... 

– Tótkomlóson nőttem fel, ott tanultam a szlovák iskolában, majd az orosházi Táncsics gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat biológiai speciális tagozaton. Nem volt kérdés, a biológia, az állati viselkedés és a természetvédelem meghatározza a pályaválasztásomat – ezt már hírportálunknak mesélte Zsófi.

– Jó alapokat kaptam Orosházán, azért meg különösen hálás vagyok, amiből máig tudok profitálni, hogy ott a tanáraink megtanítottak, hogyan kell előadni, milyen egy jó prezentáció. Konferenciákon kapok pozitív visszajelzéseket, szerintem ez a táncsicsos múltamnak is köszönhető – fűzte hozzá a középiskola egykori diákja, aki anno, 2014-ben hozta meg a döntését...

Orosháziként választania kellett: Gödöllő, vagy Debrecen (Szegeden ekkor még nem volt még természetvédelmi mérnök szak). Zsófi Debrecenben folytatta egyetemi éveit, ahol 2017-ben diplomázott, 2018-2020-ban vett részt a mesterképzésben, napjainkban pedig a doktori cím védésére készül.

Zsófi elárulta, tíz éve földrajzilag is jó választásnak bizonyult Debrecen, hiszen a Bükkben, ha kis egyedszámmal, de megjelentek farkasok. Ez még közelebb hozta őt választott hivatásához, álmainak kiteljesedéséhez. Felvette a kapcsolatot a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságával, vállalta, hogy a vadkamerák felvételeit elemzi. Zsófi megfigyeléseiből számos következtetés vonható le, például sok egyéb mellett az is, hogyan hat a farkasok megjelenése a zsákmányállatok viselkedésére, például, hogy az emberi zavarás sokkal nagyobb jelentőségű a kérdésben, mint maguk a természetes ragadozók. És összességében milyen hatásuk van az ökológiai folyamatokra a magyarországi territóriumokon (mert a bükkin kívül van még néhány helyszín hazánkban, ahol felbukkannak farkasok).

Megtudtuk: később a nemzeti park és az egyetem között együttműködés alakult ki a farkaskutatás által.

Szabó Zsófia 2023-ban félévet töltött Norvégiában, augusztusban tért haza fantasztikus élményekkel és tapasztalatokkal. Erről is részletesen mesélt abban a podcast-ben, amiből kiderült, milyen időjárási viszontagságok között végezte kutatásait; leselkedtek-e rá veszélyek a hatalmas hó, vagy a számára ismeretlen terepviszonyok miatt; találkozott-e szemtől szemben farkasokkal; milyen következtetésekre jutott, amikor megpillantotta a hóban a hiúz nyomait; és elég-e hinnünk a Piroska és a farkas mesében leírtaknak, vagy ez a ragadozó inkább óvatos, netán gyáva állat.

– Annyit elárulok medvét és rozsomákot már láttam Svédországban, a farkasokkal való találkozásra még várok – mondta nekünk bizakodva.