Együtt jár a lencsésiséggel az, hogy ismerik egymást az emberek

Együtt jár a lencsésiséggel, hogy az emberek ismerik egymást – mondta dr. Pap István, amikor arról beszélt, hogy az utcabeliekkel rendszeresen szerveznek mondhatni batyus bulikat. Hangsúlyozta, hogy sok minden köti a lakótelephez, a városrészhez.

A története a Gyoma és Dévaványa közötti tanyavilágból, Őzedmajorból indult. Gyomán született, és korán elvesztette édesapját, aki a Don-kanyarban esett el – emiatt szeretett is volna egyszer eljutni a Don-kanyarba, de nem jött össze. Egy ideig félárvaként cseperedett, majd mostohaapja révén Endrődre került, ahol amúgy is voltak rokonai, ismerősei. Aztán Békéscsabára költöztek, a Thurzó utcába, ő pedig 1956 és 1960 között a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tanult.

– El kellett gondolkodnom azon, hogy hova tovább. Hűtőgépszerelőnek készültem – mondta, hozzátéve, hogy akkor a szakemberek jól kerestek. Aztán egy összejövetelen rábeszélték arra, hogy jelentkezzen Debrecenbe, fel is vették történelem-földrajz szakra, társadalmi ösztöndíjasként. Az egyetemi évei alatt volt lehetősége dolgozni is, mint fogalmazott, beállt konyhamalacnak. 

Harmadik szakként pedig felvehetett néprajzot és népművelést, és amikor a kollégiumi szobatársai mesélték, hogy népművelőként lehet menni színházba, moziba, hangversenyekre, kirándulásokra, azonnal el is dőlt a kérdés. Mint fogalmazott, nem volt komoly elhatározása a szakma, a hivatás irányába, igazából ez tette számára vonzóvá, főleg, hogy gazdag volt a kulturális élet Debrecenben.

Miután végzett, Medgyesegyházára került, a kultúrház igazgatója lett. Bár igazgató volt, valójában mindenes, hiszen nemcsak szervezett, hanem könyvelt, ha pedig a szükség úgy hozta, fűtött és takarított is. Itt megtanulta azt is a kezdetekkor, hogy nem fognak csak úgy menni hozzá az emberek, neki kell menni, ennek mentén például boltokba járt, megismerkedett a településsel.

Aztán volt egy üresedés a megyei tanácsnál, így bekerült Békéscsabára népművelődési előadónak, és – mint fogalmazott – fullajtár volt, azaz ott intézkedett, ahol baj volt. Később ténykedett a moziüzemi vállalatnál, két időszakban Békésen, a városi tanácsnál. A legtöbben pedig a megyei művelődési központhoz kötik, amelyet előbb 1977 és 1980, majd 1984 és 2004 között vezetett. 

Úgy véli, hogy a művelődési házak fontos szerepet töltöttek be a rendszerváltás előtti időszakban, mivel lehetőséget adtak a beszélgetésekre, a disputákra. A kultúra közvetítését, a közösség szervezését tartotta fontosnak. Úgy véli, lényeges, hogy a híd szerepét töltsék be ezek az intézmények, és ezt szerinte leginkább most a kicsik képesek megvalósítani.

Tudni kell, hogy az ember mire képes – fogalmazott, hozzátéve, túl van a 80. életévén. Keresztrejtvényt fejt, sokat olvas, így szellemileg friss. Fontosnak mondta, hogy ne zárkózzon be, hogy legyen nyitott a világra. A fizikai kondíciót ugyancsak lényegesnek nevezte, sétál, kerékpározik, pingpongozik. Szóba került az is, hogy immár hetedik éve szervez filmklubot a békéscsabai moziba nyugdíjasoknak, mindig az aktuális felhozatalból válogatnak.